Magyar Katolikus Lexikon > P > protestáns pátens


protestáns pátens, 1859. szept. 11.-1860. máj. 1.: az állam és a protestáns egyházak viszonyát szabályozó császári rendelet. - A IX. 1: kelt és IX. 11: kiadott, 58 szakaszból álló ~ és a 10 részből és 147 §-ból álló min. rendelet átértelmezte az 1791:XXVI. tc-et, s a prot. egyh-ak önigazgatását szinte a megszüntetésig korlátozta. Az egyházakat áll. irányítás alá helyezte azzal, hogy tisztségviselőik, lelkészeik, sőt falusi tanítóik megválasztása utáni hivatalba iktatásukat a kormányhatóságoktól tette függővé (azok azt 30 napon belül kifogásolhatták). 6 évente, minisztériumi összehívással zsinatot tarthattak, határozataik uralkodói jóváhagyást kívántak. - A cs. önkény újabb megnyilvánulását az érdekeltek egyöntetűen visszautasították, a tiltakozás nemz. méreteket öltött. - A tiszai ev. egyházker. IX. 27: késmárki tiltakozó gyűlése után a konzervatív Zsedényi Edét elfogták és több havi börtönre ítélték. Debrecenben X. 8: a tiszántúli ref. egyházker. gyűlése is tiltakozott a ~ ellen. Sárospatakon a 4 ref. egyházker. vezetői X. 31: elhatározták, hogy a ~ rendelkezéseit nem tartják be. XII. 15: a pesti ev. egyházker. tiltakozó gyűlését a rendőrség föloszlatta. 1860. I. 10: Ferenc József cs. (ur. 1848-1916) elrendelte, hogy a ~t az érdekelt egyh-ak szószékeikről hirdessék ki; a parancsnak csupán 226 ev. és 25 ref. lelkész engedelmeskedett. V. 1: a tiszáninneni ref. egyházker. a ~t semmibe véve megválasztotta, beiktatta új pp-ét és főgondnokát. 88

Ballagi Géza: A ~ és a sajtó. Bp., 1892. (Klny. Prot. Szle) - Berzeviczy II:247. - MTK III:720.