Magyar Katolikus Lexikon > P > prófétatanítványok


prófétatanítványok, prófétafiak: A szó (1Kir 20,35; 2Kir 2,3.5.7.15; 4,1.38; 5,22; 6,1; 9,1) a →próféták rendjébe tartozásra utal, hasonlóan az emberfia és az isten fiai (isteni, mennyei lények) kifejezésre (→fiú). Ám 7,14: a próféta és a próféta fia rokon értelmű (vö. 1Kir 20,35 és 20,41; 2Kir 9,1 és 9,3), és hivatásos próf-t jelöl. 1Kir 20,35; 2Kir 1-9: a ~ vsz. olyan próf-k közül való emberek, akik külön közösségekbe tömörültek; talán 1Sám 10,5.20; 19,19 prófétái ill. a csoportosan fellépő próf-k is ilyenek voltak (1Kir 22,6.10). Ezek a ~ valódi közösséget alkottak, melyet olykor - helytelenül - próféta-isk-nak neveztek; vezetőjüket (1Sám 19,20; 1Kir 22,11; 2Kir 4,38) uruknak (6,5;. 4,1) és atyjuknak (6,21; 8,9; 13,14) szólították; együtt laktak (4,1) és alamizsnából éltek (4,8.42;. 5,20); szőr- v. zsákruhájukról és bőrövükről (Zak 13,4;. 2Kir 1,8; Mt 3,4), továbbá egy homlokukon viselt jelről (1Kir 20,35-43) lehetett őket fölismerni, ill. annak a sebnek a helyéről (forradás), melyet eksztázisban ejtettek magukon (18,28; Zak 13,6). Ilyen közösségekre azonban csak Sámuel, Illés, Elizeus próf-k és Acháb kir. idejéből (a Kr. e. 11. sz. végétől a Kr. e. 9. sz-ig) találunk utalásokat. Vsz. a kultusszal voltak kapcsolatban; annál inkább, mivel szentélyekhez kötődtek: Gibea (1Sám 10,5.10), Ráma (19,18-20), Bétel (2Kir 2,3; Ám 4,4), Gilgal (2Kir 2,1; Ám 4,4), egy régi zarándokhely (Oz 4,15), Jerikó (2Kir 2,5) és Szamaria (1Kir 22,10). 1Krón 25,1-3; 2Krón 20,14: az énekeseket úgy állítja elénk a szerző, mint akik prófétáltak. - Ha →Isten lelke leszáll rájuk, a ~ prófétálnak (azaz úgy viselkednek, mint akik az Isten hatalmában vannak), más emberré válnak (1Sám 10,6.10), rendellenes pszichikai állapotba kerülnek. Ez vég nélkül ismételt felkiáltásokban, felszólításokban (1Kir 22,10.12; 18,26; 26,28), taglejtésekben (gyakran jelképesekben: 22,11), ritmikus mozdulatokban v. táncokban (Kiv 15,20; 1Kir 18,26;. 1Sám 18,6; 2Sám 6,5.14) nyilvánult meg; mindehhez járult még a hangszerek kísérete (Kiv 15,20; 1Sám 10,5; 2Sám 6,5). Ez az állapot egészen az elragadtatásig ill. az őrjöngésig fokozódhatott (2Kir 9,11; Jer 29,26) és másokra is átragadt (1Sám 10,9; 19,20.23; 1Kir 22,10-12); olykor karddal v. lándzsával is bevagdosták magukat, míg a vérük ki nem serkent (18,28; Zak 13,6), letépték magukról a ruhát (1Sám 19,24;. Iz 20,2; Mik 1,8) v. ájulásba estek (1Sám 19,24;. Dán 8,18.27; 10,8). Sámuel idejében, úgy látszik, mintha szorgalmazták volna az izr. hagyomány e hordozóinak tevékenységét (1Sám 15,16-22;. 19,18-24); amikor Saul üldözte, akkor Dávid hozzájuk menekült. Később Illés és Elizeus vezetésével kivették részüket a Baal kultusza és Acháb háza elleni harcból (1Kir 18,4.13.22; 20,35-42), ezért Omri dinasztiája irtotta őket (19,2.10.14; 18,4.13.22). Egyikük Elizeus utasítására fölkelésre buzdított az Omridák ellen, és fölkente Jehut kir-nak (2Kir 9). Így a ~ hozzájárultak ahhoz, hogy Izr-ben fennmaradt a Jahve-vallás, és hogy a kánaáni vallás hatása nem érvényesült. R.É.

BL:1504.