pneumatológia (a gör. Pneuma Hagion, 'Szentlélek' és logosz, 'beszéd, tan' szavakból): a Szentlélekről szóló tanítás. - Tárgya szerint a keresztény dogmatikának az a része, mely összefoglalja a harmadik isteni személy lényegéről és működéséről szóló tételeket. A pneumatológiai módszer az egész teol-t átható gondolkodásmód, amely a hitet szorosan a Szentlélekhez köti. Teológiatörténetileg viszonylag későn alakult ki a Szentíráson alapuló pneumatológia. Az első kifejezett reflexió a →nicea-konstantinápolyi hitvallás 3. részében született meg. A ~ önálló dogmatikai fejezetté a 20. sz: lett, mert kérdéseit a hagyományos teol. az isten- és kegyelemtanban, ill. a spirituális teol-ban tárgyalta. Főleg ez utóbbi indított a téma rendszeres kifejtésére; a késztetést a →karizmatikus megújulási mozgalmak és a gyakran csak intézményes egyházban gondolkodó egyháztan hiányosságai adták. - A ~ fontos témái: a Biblia tanítása a harmadik isteni személyről, a Szentlélek a Szentháromságon belül, elküldésének hatásai a hitre, az Egyházra, a ker. életre és a liturgiára. Ezekben kell megmutatnia, hogy a ker. teol. azért kötődik lényegesen a Szentlélekhez, „mert csak a Lélekben” lehet mondani: „Jézus az Úr” (1Kor 12,3). **

Schütz 1993:311.