🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pillangó
következő 🡲

pillangó, lepke (lat. Lepidopzera): a rovarok egyik rendje. - A bábból kikelő ~t az ókorban a lélek jelképének tartották, mely a halál után elhagyja a testet. Az ógör. műv-ben Psychét ~nak v. lepkeszárnyú leánynak ábrázolták. A motívumot átvette a ker. teol., és Krisztus ill. a hívek halálára és feltámadására vonatkoztatta. A gyermek Jézus kezére v. egy virágra szálló ~ a →passióra és a feltámadásra utal. Más összefüggésben a könnyelműség, a mulandó szépség, a balga szeretet jelképe. Fejlődési stádiumai (hernyó, báb, ~) miatt az egyházatyák Krisztus föltámadása szimbólumának tartották. Síremlékeken a lélek halhatatlanságát és a feltámadást jelképezi. **

Petz II/1:603. (s.v. Psyche) - Kirschbaum IV:96. - Lipffert 1976:41. - Sachs 1980:189. - KML 1986:268.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.