peregyezség (lat. transactio): a perek elkerülésére szolgáló szerződés vagy megállapodás, amelyben a felek, akik a jogvitában már szemben állnak egymással, úgy akarnak véget vetni a vitának, hogy mindketten átadnak, megtartanak vagy megígérnek valamit. Létrejöhet a felek megidézése előtt v. perfölvétel alkalmával, sőt akár a per folyamán később is. A jog néha föl is szólítja a bírót, hogy kísérelje meg a per előtt a feleket kibékíteni, egyezségre bírni (vö. pl. 1446.k. 2.§, 1659.k., 1676.k., 1695.k.). - A ~ tekintetében azokat a szabályokat kell követni, melyeket a felek maguk választanak, ennek hiányában a →püspöki konferencia által hozott részleges törv-t, ha van ilyen (Mo-on a ppi kar ilyen szabályt nem adott ki), v. a megállapodás kötésének helyén hatályos világi törv-t (1714.k.). - A ~ alkalmazási lehetősége magában az egyházjogban is korlátozott, mégpedig az ügy jellegére való tekintettel: 1) nem alkalmazható érvényesen közérdeket érintő dolog tekintetében, v. olyan tárgyban, amelyről a felek nem rendelkeznek szabadon (1715.k. 1.§); 2) egyh. anyagi javak (fogalmukról lásd 1257.k. 1.§) tekintetében csak az egyh. javak elidegenítéséről szóló szabályok megtartásával lehet élni vele (1715.k. 2.§). E.P.

Erdő 1991:645.