🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > patkó
következő 🡲

patkó: a pata alakjának megfelelően hajlított (általában U alakú) vas, amit a kovácsok az igavonó állatok (ló, öszvér, szamár, ökör stb.) patáira szögeznek, hogy azt a kopástól megvédjék. A patkolás a →kovács dolga.- A honfoglaló magyarság (mint általában a nomád népek) nem ismerte, vsz. szláv közvetítéssel került hozzánk. Az Alföldön sokfelé még a 20. sz. 1. felében sem használták, ha nádtarlón hajtottak át a lóval, patáját ronggyal kötötték be, hogy a tors a talpát ne sértse. A lovat fagyos időben (ha műúton jár, nyáron is) vasalják. Hegyes vidéken helyenkint az ökröt és bivalyt is meg szokták patkolni. - Szt Elegius attrib-a. **

MN II:220.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.