🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Pongrác
következő 🡲

Pongrác, Szt, Pancratius (Frígia, 260 k.-Róma, 303 k.): vértanú. - Pogány családban született. Korán árvaságra jutott, ezért nagybátyja, Dionysius nevelte, majd Rómába vitte, ahol ~ nagy vagyont örökölt. A p. keresztelte meg. Diocletianus üldözésekor elfogták, és a Via Aurelia mentén lefejezték. Egy Ottanilla nevű asszony temette el. Sírja fölé baz-t építettek. A →fagyosszentek egyike, az ol. Actio Catholica ifj. tagozatának védősztje. - Ruszt kk. Egyed-tp-ának társpatrónusa. Ez bizonyára a vidék híres borkultúrájával függ össze: a szt tartsa tőle távol a kedvezőtlen időjárást. - Önálló mo-i tiszt-ének nincs kódexirod. vagy ikgr. nyoma. Föltűnt azonban jezsuita játékszínen: Sopron (1681), Zágráb (1724), Székesfehérvár (1737, 1759), Trencsén (1757). A ritkásan fölbukkanó Pongrác keresztnév és a Pongrácz családnév mutatja, hogy népünk az ünnepet így, önállóan is számon tartotta. Más családnevek: Pongor, Pongó, Pongorácz, erdélyi Pungur, Pungor. - Esküszegők, hamis tanúk, ill. fejfájás ellen hívják segítségül. Ü: máj. 12. **

BS X:82. - Bálint I:367.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.