Magyar Katolikus Lexikon > O > okirat


okirat (lat. documentum): bizonyíték a peres eljárás során. A Codex nem ad általános meghatározást az ~okról, de a jog ~on iratokat ért, nem pedig hang- vagy a tényeket más hasonló eszközzel rögzítő felvételeket. - 1. Fajtái: köz~ (documenta publica) és magán~ (documenta privata). Az egyh. köz~ot egyh. hatósági közeg állítja ki hivatali hatáskörében, a jogban előírt alakiságok megtartásával (1540.k. 1.§). Világi köz~ az, ami az adott helyen érvényes világi jog szerint ilyennek minősül (1540.k. 2.§). Minden egyéb ~ magán~ (1540.k. 3.§). Mindenfajta perben megengedett az ~okkal való bizonyítás. Bizonyítékul mind köz-, mind magán~okat föl lehet használni (1539.k.). - 2. Az ~ok bizonyító ereje. a. A köz~ok önmagukban is hitelesen tanúsítják mindazt, amit főként és közvetlenül állítanak, hacsak nyilvánvaló bizonyítékok nem cáfolják őket (1541.k.). Így pl. egy keresztlevél teljes bizonyíték a keresztelés tényére, de nem teljes bizonyíték a szülők lakcímére v. foglalkozására nézve. Tehát a köz~ok valódi törvényes bizonyítékok, melyek kötik a bírót. A köz~ot kiállító személy hivatalának gyakorlásaként azokat a cselekedeteket tanúsíthatja ~ában, melyeket maga végzett v. ismert meg közvetlenül (személyesen tapasztalt), v. közvetve, azaz olyen személytől, aki maga végezte azokat és hozta őket tudomására szóban v. írásban, minősített tanúként (vö. 1573.k.). Ha tehát pl. a plnos anyakönyvezi a káplán által végzett keresztelést, köz~ot állít ki. Ha viszont pl. a jegyző v. a bíró tanúsítja, hogy a felek előtte kijelentették, korábban szerződést kötöttek egymással, az erről kiállított ~ csak a kijelentésre, de nem a szerződés tényére nézve teljes bizonyíték. - b. A magán~ok bizonyító ereje különböző: 1) a fél által elismert v. a bíró által elfogadott magán~ szerzőjével, aláírójával, ill. azokkal szemben, akikre az ügy tőlük maradt, a peren kívüli beismeréssel egyenlő bizonyító erővel rendelkezik; 2) másokkal szemben bizonyító ereje olyan, mint a felek beismerésnek nem számító kijelentéseié (1542.k., vö. 1536.k. 2.§). - Ha az ~ban törlések, javítások, közbeszúrások v. más hibák vannak, a bírónak kell megítélnie, hogy van-e és mekkora a bizonyító ereje az ilyen iratnak (1543.k.). - 3. Az ~ok fölmutatása. Az ~nak a perben csak akkor van bizonyíték értéke, ha fölmutatják, mégpedig eredetiben v. hiteles másolatban, és letétbe is helyezik a bíróság irodájában. Erre azért van szükség, hogy az iratot a bíró és a másik fél tanulmányozhassa (1544.k.). A gyakorlatban a fölmutatás és a letétbe helyezés egyszerre történik meg azáltal, hogy az iratot a →keresetlevélhez mellékelve v. külön megküldik a bíróságnak. Lehetnek olyan ~ok, melyek a 2 fél közös tulajdonát képezik, v. a felek közti ügyletet tanúsítanak. Ezek bemutatását a bíró az eljárás során elrendelheti (1545.k.). Nem köteles senki olyan ~ bemutatására, még ha az közös is, amelyet a kötelező titoktartás megsértésének, v. a magukat, házastársukat, közeli rokonaikat, sógoraikat fenyegető becsületbeli károsodásnak, veszélyes zaklatásnak v. súlyos hátránynak a veszélye nélkül nem lehet közölni (1546.k. 1.§). A bíró ilyenkor is elrendelheti az ~ok egyes részleteinek beterjesztését, ha azok a fenti károsodások veszélye nélkül másolatban bemutathatók (1546.k. 2.§). E.P.

Erdő 2003:742.