🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > német misztika
következő 🡲

német misztika: a német nyelvterület 13-14. századi misztikája; a francia irodalomban rajnai-flamand misztika. - A ~t kezdetben a női kolostorok határozták meg. Lelki vezetésüket ált. a domonkosok látták el, akik feladatul kapták, hogy a művelt, de lat-ul nem tudó apácákat ném-ül oktassák teol-ra és lelkiségre. A ném. nyelv elsődleges használata mellett a ~ra jellemző az újplatonista rendszer elemeinek átvétele. - 1. A ~ kezdete Brabant és Flandria 13. sz. női misztikusai, de vitatott, hogy Bingeni Szt Hildegárd (†1179) és Schönaui Erzsébet (†1164) már ide számíthatók-e. Külön kell említeni a ciszt. Názáreti Beatrixot (†1268) és Hadewijch beginát (írásai 1220-40: keletkeztek), aki összekapcsolja az Énekek éneke nyelvének szeretet-misztikáját az →Eckehartra előremutató, bölcseleti fogalmakat használó „lényeg-misztikával”. A ~ köv. gyújtópontja kb. 1270-től a helftai ciszt. női ktor, Magdeburgi →Mechtild (†1282), Nagy Szt Gertrúd (†1301/02) és Hackeborni →Mechtild (†1299). - 2. A ~ 14. sz. nagy domonkos szerzetesei →Eckehart mester (†1328) és 2 tanítványa, Johannes →Tauler (†1360) és Heinrich →Suso (†1366). A brabanti apácákhoz hasonlóan Eckehart és tanítványai is el akarták határolni tanításukat a „szabadgondolkodók” lelkületétől, s az embereket hivatásuk teljes megismerésére akarták elvezetni. Nem a szó, hanem az élet mesterei akartak lenni. Eckehart tanításának 4 nagy témaköre egy prédikációja alapján: aszkézis (függetlenülés, elszakadás minden teremtménytől); önmagunk kicsinysége és  Isten bennünk való jóságának szemlélése (Istennek a lélekben való megszületése); az emberi lélek nemessége (a lélek mélyébe, a lélek szikráiba Isten a maga képét rejtette); az isteni természet tisztasága (egyszerűsége). - Tauler prédikációi ugyanezeket az alapvonalakat követik, de határozottabban mutatják a célba vezető gyakorlati utat; Suso az érzelmi vonásokat hangsúlyozza. - A flamand ter. képviselője, Jan van →Ruysbroek ágostonrendi knk. (†1381, fő műve: A lelki menyegző ékessége). - 3. A ~ domonkos irányzata mellett említésre méltó még egy ferences irányzat és számos, a misztikában jártas szerzetesnő és laikus (pl. Rulman Merswin strassburgi bankár, †1392). - A ~ személyiségei a nagy földr. távolság ellenére is kapcsolatban voltak egymással, amint azt kézirataik elterjedtsége igazolja. A ~ elnevezés a 19. sz: született, 1831: Carl Rosenkranz, Hegel tanítványa használta először. A ~ különböző csoportjai és személyei önmagukat összefoglaló néven „Isten barátainak” nevezték (Jn 15,14). **

Schütz 1993:275.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.