nyál: a szájüregben és a közelében lévő ~mirigyek váladéka. - Összetétele függ a szájba került anyag tulajdonságaitól. Rendeltetése a szájnyálkahártya kémiai és mechanikus védelme, a kórokozó mikroorganizmusok elpusztítása s a szájhigiénia biztosítása. A ~ elindítja a szénhidrátok emésztését, s elengedhetetlen a megrágott táplálék lenyeléséhez. A ~mirigyek ált. napi 1 l ~at választanak ki. - A Szentírásban Jézus a ~ával nyitotta meg a süketnéma nyelvét (Mk 7,33), a vak látását (Jn 9,6.15). - A m. néphagyományban az asszonyok közeli búcsújáró helyekre éhnyálon, azaz étlen-szomjan szoktak elmenni, hogy kéréseik ezzel még biztosabb meghallgatásra találjanak a csodatevő Szűzanya előtt. →Laskai Osvát mondja Szt Ambrusra hivatkozva, hogy a böjtölő ember ~a megöli a kígyót: a gonoszt, amely száján behatolva próbálja az embert hatalmába keríteni. Ezért tulajdonított a szegedi néphit még a 20. sz: is az éhnyálnak, ~nak gyógyító erőt. **

Bálint 1989:183.