Magyar Katolikus Lexikon > N > nemzedék


nemzedék (lat. generatio): 1. egy atyától származó utódok összessége, a →családfa egysége. - 2. egy meghatározott korban születettek, kortársak. A Szentírásban egy korban élt sokaság, ill. azonos erkölcsi tulajdonságokat, víciumokat hordozó emberek csoportja: MTörv 32,20: az Egyiptomból kivonultak csalárd és hűtlen ~ (vö. Zsolt 77,8). A Zsolt 23,6: a jámborok istenkereső ~; a 11,2: az igazak ~e megáldatik. Jeremiás pusztító oroszlánnak látta ~ét (2,31). Jézus Krisztus körül a hitetlenek gonosz és házasságtörő ~ (Mt 12,39; 16,4; Lk 11,29). Az egymást követő ~ek a hosszú idő képe: a büntetés a 3-4. ~et is éri (Kiv 20,5; Szám 14,18; MTörv 5,9). A jámborok ~ről ~re hirdetik Isten dicsőségét (Zsolt 78,13; 88,2; 101,13; 145,10). **