🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Német Lovagrend
következő 🡲

Német Lovagrend (ném. Deutscher Ritterorden), 1838-ig Német Rend (ném. Deutscher Orden): lovag-, majd szerzetesrend. - 1. Tört. A 3. →keresztes hadjárat idején Akkónál ném. keresztesek, főként lübecki és brémai polgárok 1189-90: a sebesültek ápolására társulatot alapítottak, melyet III. Kelemen p. 1191: erősített meg. 1198: átvették a →Templomos Lovagrend szabályzatát, és lovagrenddé alakultak Ordo Fratrum hospitalis sanctae Mariae Theutonicorum Ierosolytanorum, Ordo Theutonicorum néven. A hosszabb név az 1150 e. Jeruzsálemben alapított Szűz Mária Kórházra utalt. Célja a pogányok elleni harc és a sebesült katonák ápolása volt. Tagjai harcos lovagok és papok. A ~ papjai nem nemesi, a lovagok nemesi és gazdag polgári családokból származtak. - A →Jeruzsálemi Szent János Lovagrendhez és a Templomos Lovagrendhez hasonlóan a ~ tagjai rendházakban éltek, a házak tart-okat alkottak. A tart. élén lovagnagymester állt mindaddig, amíg a ~ szerzetesrenddé nem alakult. A rházak élén pap is állhatott, főként ha pléb-ja v. kórháza volt. A porosz, litván és itáliai nagymestert élethosszig, a többi elöljárót bizonyos időre választották. A fontos kérdésekben a rendszertelenül összehívott nagykáptalan döntött. A legfőbb tisztségviselők (kormányzó, hadvezér, főorvos, pénzügyminiszter) feladatköre a szentföldi háborúkból származott. - A ném. uralkodók, főként VI. Henrik (ur. 1191-97) és II. Frigyes (ur. 1220-50) jelentősen támogatták őket, mert nemz. érdekek képviselőit látták bennük, eleinte a Sztföldön, majd amikor a Sztföld megtartásának reménye elveszett, Eu-ban. - Ezért a ~ birtokai a →német-római birodalom ter-én alakultak, s már Hermann von Salza nagymester (1210-39) idejében saját felségterület megszerzésére törekedtek a Szentföld után Ciprus szg-én, Erdélyben, majd Poroszo-ban. Amikor II. András kir. 1225: a ~et kiűzte a Barcaságból, Mazoviai Konrád lengy. hg. a poroszok ellen Lengyo-ba hívta őket. II. Frigyes (ur. 1215-59) 1226: a ~ nagymesterének birod. nagyhercegi rangot adott a Rimini Aranybullával. Konrád 1230: szerződésben biztosított önállóságot a meghódítandó Kulm-vidék birtoklására. IX. Gergely (ur. 1227-41) 1234: a ~ porosz hódításait mint Szt Péter birtokát hűbérbe adta a ~nek. E 3 okmány alapozta meg a ~ poroszo-i felségterületét. A ~ 1231-: fegyverrel és szövetségekkel hódított a poroszok földjén. Egy pp. megalapította ellenük a dobrini lovagrendet, de a ~ kerekedett felül, s a pápai legátus közvetítésével 1249: megkötött christburgi béke a ~nek széleskörű szabadságjogokat biztosított. 1243: fölállították Kulm, Pomerania, Ermland és Samland ppségét. Egy-egy ppség ter-ének 2/3-a a ~, 1/3-a pp. kormányzása alá került, aki egy részt átadott a kápt-jának. Így Poroszo-ban 9 felségterület alakult, melyek a 15. sz: egybeolvadtak. - A 14. sz. elején a ~ a pogány litvánok térítésére és újabb ter. megszerzésére indult. 1343: a kaliszi békében Lengyo. lemondott a ~ által elfoglalt litván ter-ről, de miután (Szt) Hedvig (ur. 1385-99) révén a litvánok megtértek, a lengy-ekkel együtt szembefordultak a ~del, 1410: Tannenberg mellett legyőzték őket, de az 1411: megkötött thorni béke a ~ ter-einek nagy részét meghagyta. A litvánok a lovagokat betolakodónak tekintették, s 1454: a lengy. kir-t ismerték el uruknak. Ezt háború követte, s 1466: a 2. thorni béke következtében a ~nek jelentős ter-ekről kellett lemondania. A nagymester Marienburgból ekkor költözött Königsbergbe. - 1525: Brandenburg-Ansbach-i Albrecht nagymester Luther követője lett, s a ~ felségterülete a lengy. kir. hűbéres hgsége lett. Ettől kezdve a ~nek kat., lutheránus és kálvinista rházai voltak. A nagymester székhelye Mergentheim lett, s legtöbbször a Habsburg-házból választották. - Már a 16. sz: fölmerült az igény, hogy a ~ ismét a pogányok, azaz a muszlimok térítésével foglalkozzon. Ezért az 1606: megújított regula a fiatal lovagokat arra kötelezte, hogy 3 évet végvárakban töltsenek. A lovagok közül nem egy magasrangú tiszt lett a cs. seregben; emellett 1606: Mergentheimben szem-ot is nyitottak, s a ~ papi ága, mely a reformáció miatt szinte kihalt, újjászületett. A 18. sz. végén a ~nek már csak a Habsburg birod-ban maradtak birtokai. Az 1838: újrafogalmazott regula szerint a nagymester csak Habsburg lehet. Ekkor nevezték a ~et lovagrendnek. 1841: a ~ női ágát (a vincés nővérek mintájára karitatív, szoc. tevékenységre) és papi ágát is újjászervezték. - 1923: az utolsó Habsburg nagymester, Jenő főhg. (1863-1954) lemondott hivataláról, s a ~ klerikális szerzetesrenddé alakult a reguláris knk-rendek mintájára. XI. Pius p. (ur. 1922-39) 1929: hagyta jóvá. Nagymestere apáti áldást kap, székhelye Bécs. A női ágat is a nagymester irányítja, világi férfiak és nők alkotják a familiárisok csoportját, közöttük külön csoportot alkotnak a tiszteletbeli lovagok. Au. ném. bekebelezése után, 1938: elsőként a ~et oszlatták föl. 1945 u. Au-ban és No-ban is újjáéledt, 1990: 70 pap, 300 nővér tagja volt. -

2. Mo-on a ~ teuton lovagok v. Barcaság lovagjai néven ismert. Hermann von Salza nagymester vezetésével érkeztek, s II. András kir. (ur. 1205-35) 1211: Erdély D-i határvidékén, a Barcaságban telepítette le őket. A r. ter-ének határai nagyjából megegyeztek a később a Szászföldhöz tartozó →Brassó vidék határaival. A kir. célja az volt, hogy a lovagok a gyéren lakott ter-et védelmezzék a kunok támadásaival szemben, s térítsék meg a kunokat. A lovagok értek is el eredményeket, ezért kiváltságokban részesültek. 1213: Vilmos erdélyi pp. a ~nek adományozta a nem magyar és székely telepesek tizedét, az építendő tp-ok papválasztási jogát, csak a megerősítést és a bűnügyi bíráskodást tartotta fenn magának. A ~ 1211-22: a gazdag kir. adományokból 5 várat épített. A határőrzés mellett virágzó gazd. tevékenységet folytattak, s ném. földről telepescsoportokat hívtak a Barcaságba. II. András 1222: az ország szervezetebb védelme érdekében az Al-Dunáig terjedő havasalföldi (kunországi) ter-et is a ~nek adta. A ~ azonban nagyobb önállóságra tört, és a Fekete-tengerig terjedő saját áll-ot akart létrehozni. Első lépésként saját pénzt veretett, amit a kir. már nem nézhetett tétlenül, hanem betiltotta azt. A lovagok más jogtalan cselekedetekre is ragadtatták magukat, kir. földeket foglaltak el, elfogták a kir. embereit. A Barcaság telepeseinek papjai is fölbátorodtak, s esperességet szerveztek, melynek jogi elismerését nem a területileg illetékes főpaptól, hanem Rómától kérték. A Sztszék ezt megadta, hangsúlyozva, hogy sem az erdélyi pp-nek, sem az esztergomi érs-nek nincs fölöttük joghatósága. III. Honorius p. (ur. 1216-27) elfogadta a ~ hűbérajánlatát, s a r-et az Apostoli Szék „tulajdonába” vette. A ~ azonban m. ter-en tartózkodott, az egész hűbéri viszony Róma irányában egyfajta szakításpróbát jelentett a nekik életteret biztosító, nagylelkű m. király- és állammal szemben a teljes függetlenség felé vezető úton. - II. András Mo. ter. épségének védelmében 1225: sereggel vonult a ~ ellen, földjét elkobozta, 1000 márka sarcot rótt ki rá, s elűzte őket. III. Honorius, majd IX. Gergely p. mint érdekelt számos levélben szólította föl II. Andrást a ~ ter-ének és jogainak visszaadására, eredmény nélkül. András a ~től elvett ter-eket a szász telepesek földjével együtt kir. ter-té tette. A lovagok É felé vonultak, hogy a poroszok térítése címén megvessék lábukat és megszervezzék önálló államukat. A ~ által behívott szász telepesek a Barcaságban maradtak, ahol a kir. felügyelet a továbbiakban érvényesült. - I. Lipót ném-róm. cs. és m. kir. (ur. 1657-1705) a reformáció után összezsugorodó ~nek zálogosította el 500 ezer Ft-ért a Jászkunságot mint új szerzeményi és németesítendő ter-et (a jászkunok csak 1745: tudták magukat megváltani 580 ezer Ft-ért). -

3. Nagymesterek: 1190 k. Heinrich von Walpot (vagy Walpach von Bassenheim), 1200: Otto von Kerpen, 1206: Hermann Bart, 1210: Hermann von Salza, 1239: Konrad türingiai őrgr., 1241: Gerhard von Malberg, 1244: Heinrich von Hohenlohe, 1249: Günther von Wüllersleben, 1253: Poppo von Osterna, 1257: Anno von Sangerhausen, 1274: Hartmann von Heldrungen, 1283: Burchard von Schwanden, 1291: Konrad von Feuchtwangen, 1297: Gottfried von Hohenlohe, 1303: Siegfried von Feuchtwangen, 1311: Carlo di Treviri, 1324: Werner von Orseln, 1330: Lüder di Brunswick, 1335: Dietrich von Altenburg, 1341: Ludolf König, 1345: Heinrich Dusmer, 1352: Winrich von Kniprode, 1382: Konrad Zöllner von Rothenstein, 1390: Konrad von Wallenrod, 1394: Konrad von Jungingen, 1408: Ulrich von Jungingen, 1410: Heinrich von Plauen, 1414: Michael Küchmeister, 1422: Paul von Russdorf, 1441: Konrad von Erlichshausen, 1450: Ludwig von Erlichshausen, 1469: Heinrich Reuss von Plauen, 1470: Heinrich von Richtenberg, 1477: Martin Truchsess von Wetzhausen, 1489: Hans von Tieffen, 1498: Szász Frigyes, 1511: Albert di Hohenzollern, 1526: Walter von Kronberg, 1543: Wolfang von Schusbar, 1566: Hund von Wacheim, 1572: Heinrich von Bebenhausen, 1595: Habsburg Miksa főhg., 1618: Habsburg Károly főhg., 1625: Eusthachius von Westernach, 1627: Johan Kaspar von Stadion, 1641: Habsburg Lipót főhg., 1662: Habsburg Károly József főhg., 1664: Johan Kaspar von Ampringen, 1685: Ludwig Anton von Neubourg, 1694: Franz Ludwig von Neubourg, 1732: Bajor Ágost Kelemen, 1761: Lotharingiai Károly Sándor, 1781: Habsburg Miksa főhg., 1804: Habsburg Károly Lajos főhg., 1804: Habsburg Antal Viktor főhg., 1835: Habsburg Miksa József főhg., 1863: Habsburg Vilmos főhg., 1894: Habsburg Jenő főhg., 1923: Norbert Klein brnói pp., 1933: Paul Heider mitrás apát, 1936: Robert Schaelky mitrás apát, 1948: Marian Tumler mitrás apát, 1970: Ildefons Pauler mitrás apát, 1988: Wieland Arnold Othmar mitrás apát. B.A.-**

Századok 1900:247. (Illésy János: A jászkun kerületek visszaállítása 1745-ben) - Temesváry 1922:25. - Györffy I:821. - Tört. Szle 1979:355. (Fügedi Erik: A befogadó: a m. kirság) - Die geistlichen Ritterorden. Sigmaringen, 1980. - Hadtört. Közlem. 1987. (Borosy András: Egyh. és honvédelem. Hadakozó egyháznagyok, szerz. lovagr-ek.) - Udo, Arnold: 800 Jahre Deutscher Orden. München, 1990. - Engel, Hans-Ulrich: Ritter, Priester, Europäer. 800 Jahre Deutscher Orden. Dachau. 1990. - Uberti 1993:126. - LThK 1993. III:130. - Uberti 1993:123. - Pósán László: A ~ tört. a 13. sz-ban. Debrecen, 1996. (Tört. Figyelő Kv-ek 4.) - Font Márta: A ~ alkonya. Pécs, 1997.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.