művész (gör. tekhnitész, lat. artifex): tág értelemben az anyagnak új formát adó vagy szellemi alkotást létrehozó személy, aki arra törekszik, hogy alkotása az →igaz, a →jó és a →szép kifejezője legyen. Szoros értelemben a →szépség hivatásos alkotómestere. - A műalkotás magánviseli a ~ kezenyomát, képességeinek minőségét és lelkületét. Az okság elve alapján a műből joggal és logikusan lehet következtetni a ~re. Az első és legnagyobb ~ a →Teremtő (Creator); hozzá képest mindenki más analóg értelemben ~, aki képességeit Istentől kapja. Az egész teremtés rendje és szépsége Isten műve, és természetes megismerésének egyik útja (→Isten megismerhetősége). - 1. Az ÓSz-ben Izr. népe a művészekkel és műalkotásokkal Egyiptomban ismerkedett meg. A ~ a sínai szövetségkötés után a →szent sátor építésekor és fölszerelésekor maga az Úr mondta Mózesnek: „Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket ~i képességgel áldottam meg. Ők készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen kenni, és hogy mint pap, nekem szolgálhasson (Kiv 28,3)”. „Mózes hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr ~i tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához.” (Kiv 36,2) A sátor udvarának oszlopait, szőnyegeit, a sátor minden alkatrészét, a színes függönyöket, főpapi és papi öltözék részeit ~ek készítették (faragók, takácsok, hímzők, ötvösök, vésnökök stb., vö. Kiv 36,1-38,31). „Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és ~i munkával szőjj bele kerubokat.” (Kiv 26,31). „Az udvar kapujára húsz könyöknyi függönyt készíts kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, ~i szövéssel, s hozzá négy oszlopot négy talapzattal.” (Kiv 27,16.) - „Az →efodot készítsék aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből, ~i hímzéssel. (Kiv 28,6). „Készítsd el a kinyilatkoztatás →melltáskáját is ~i munkával. Olyan munka legyen, mint az efod: aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből (...) Izrael fiai nevének megfelelően tizenkét kő legyen. A nevek sorrendje szerint mindegyikbe vésd bele művészien a tizenkét törzs egy-egy nevét.” (Kiv 28,15-21) - Becaleel ötvös a →menorához „tiszta aranyból, művészi munkával dolgozta ki a tartót, a lábazatát és a törzsét” (Kiv 37,17). „Ezután megcsinálták a köntösöket finom lenvászonból Áron és fiai számára, továbbá a fejkendőt finom lenből, a papi sapkákat finom lenből, a nadrágot finom lenvászonból, és az övet kék és vörös bíborból és karmazsinból; ~i hímzéssel, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta (Kiv 39,28-29). - Dávid a →Jeruzsálemi templom építéséhez nemcsak a szükséges anyagokat gyűjtötte össze, hanem ~ekről is gondoskodott. Halála előtt mondta Salamonnak: „Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat” (1Krón 22,15-16). - Salamon Tírusz kir-ához, Hirámhoz fordult ~ekért: „Küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett” (2Krón 2,2-8). Hirám teljesítette a kérést: „Küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt.” (2Krón 2,10-13.) Hurám-Abi el is készítette a templom teljes berendezését (vö. 2Krón 3,1-5,1). - A templom életéhez hozzátartoztak a ~ek, hangszeres zenészek, énekesek, a textiliák (szövések, hímzések) készítői. A szentély ajtajának függönyének szövése a legkiválóbb textilművészeket igényelte. - A →babiloni fogság után a hazatértek között a papságban „Aszaf énekes fiai százhuszonnyolcan voltak”, az egész (42.366 fős) közösségben 200 énekes és énekesnő volt (vö. Ezd 2. f.). A 3., Nagy Heródes-féle templom építésén közel 80 é. dolgoztak kőfaragók, szobrászok, építészek stb. - A bölcsességi irod-ban a a mindenség ~e az isteni →bölcsesség: „Ha a bölcsesség valamit létrehoz, akkor ki nagyobb ~ nála az egész világon? (Bölcs 8.6). „Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá. (...) Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.” (Bölcs 7,21-27) - „Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.” (Bölcs 13,1-5; vö. Iz 40,18-26.) - A ~ a mesteremberekkel együtt a maga nemében bölcsnek, de a Törvény ismerete szempontjából tudatlannak számított: „Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki mentes a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. De hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? Épp ilyen elfoglalt a kézműves és a művész, hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata. Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol. Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs. Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. De a népgyűlésre nem hívják meg őket, és vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez. Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog” (Sir 38,24-34).” - A ~ rossz célra is használhatja képességeit. Ezért a Bölcs óvja a ~t a bálvány készítésétől és imádásától (Bölcs 14,15-20). -

2. Az ÚSz-ben Szt Pál hirdeti, hogy a műből a ~, a teremtésből az Isten puszta ésszel is megismerhető (vö. Róm 1,18-32); ugyanakkor figyelmeztet: „...nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló” (ApCsel 17,28-29). Efezusban Demetrius ezüstművesben és társaiban a bálványimádást szolgáló ~ támadta Szt Pált (ApCsel 19,24). Babilon pusztulásának (pogány Róma) egyik jele: „.. nem él benned semmiféle mesterember (~)” (Jel 18,22). - a mennyei Jeruzsálem ~e és alapítója Isten (Zsid 11.10). -

3. II. János Pál pápa tanításában tág értelemben ~ minden ember, amikor saját emberségét formálja, és a körülötte lévő világot (a környezetét) alkotó módon uralja. Szoros értelemben a szépség különleges képességgel megáldott alkotó mestere, aki a hangok és szavak, színek és formák eszköztárát a teremtés titkának megjelenítésére képes. Az ember a ~i alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának: a ~i képesség szikra az isteni bölcsességéből, ami arra hívja a hogy ~t, hogy legyen részese Isten teremtő erejének. Minél inkább tudatában van ennek, annál mélyebben élheti meg hivatását, a felelősséget, hogy a talentumot a közjó szolgálatára kell használni. - Az Egyháznak küldetése teljesítéséhez szüksége van a ~ekre, de ugyanígy a ~eknek is szükségük van az Egyh-ra, hogy valóban isteni küldetésüket teljesíthessék. **

II. János Pál p.: Levél a művészeknek. 1999 Húsvétján.