Magyar Katolikus Lexikon > M > mozaik


mozaik: különböző színű, rendszerint apró, kocka alakú darabkákból összeállított, padlót vagy falat borító ábrázolás, illetve díszítmény. - 1. Készítése az egyik leginkább időtálló díszítő eljárás. Az egyes szemcséket →kötőanyag (vakolat) rögzíti egymáshoz és az alaphoz. Anyaga többnyire v. üveg. Legkorábbi a mezopotámiai féldrágakő- ill. agyagszeg~. A gör-ök és rómaiak eleinte term-es színű kavicsokból készítették, majd ezek egyenlőtlensége miatt apró hasábokra vágott köveket, főleg márványt, használtak. Döntő újítás volt az üveg alkalmazása. E célra fémoxidokkal színezett üvegmasszából megfelelő vastagságú lapokat öntöttek, és ezeket földarabolták. Az arany- és ezüst~ot is üvegből készítették: a fémet fóliákban (→aranyfüst) rakták a kockák felületére, és azt vékony védő üvegréteggel vonták be. Kezdetben a ~ egyenetlen felületű, a Kr. u. 1. sz-tól csiszolták. Az alap, melybe a szemcséket beágyazzák, rendkívül erősen kötő anyag, rendszerint mészhabarcs (vulkáni tufa v. cement adalékkal). - A legrégebbi módszer szerint a ~ot szemenként, alulról fölfelé haladva, közvetlenül a vakolatba nyomták be. A papír elterjedésével az eljárás módosult. A rajz tükörmásolatára, színükkel a papír felé, fölragasztják a ~kockákat, majd az így előkészített darabokat a tartóvakolatba rögzítik. Újabb módszer szerint a vékony vakolatrétegbe előre beágyazott ~ot illesztik a helyszínen a friss vakolatba. -

2. Tört. Már az ókori K-ről is ismert. Nagyobb, figurális ~ok a Kr. e. 5. sz: készültek Hellászban. A geometrikus díszű és figurális padló~ok széleskörű elterjesztői Pannoniában (Aquincum, Baláca) is a rómaiak voltak. A ker. ~ csupán Itáliára és Bizáncra korlátozódó virágkora a 4-13. sz. Az óker. korszak legjelentősebb művei Rómában (S. Constanza, 4. sz. közepe; S. Pudenziana, apszis, Krisztus az ap-okkal, 401-17 k.; S. Maria Maggiore, bibliai jelenetek a főhajóban, 432-40 k., SS. Cosma e Damiano apszis~ján (526-30); Ravennában (Galla Placidia sírkpnája, 450 e.; ort-ok keresztelőkpnája, Krisztus keresztelése és ap-ok a kupolában, 450 k.; San Vitale, Justinianus és felesége, Teodora kíséretükkel, 547 k.; S. Apollinare in Classe, apszis, 549 e.; S. Apollinare Nuovo, mártírok és mártírnők menete, 560 k.). - A bizánci →képrombolást követően a 9. sz: új virágzásnak indult a ~ Bizáncban (Konstantinápoly, Hagia Sophia, különböző fölajánlási jelenetek Krisztussal ill. Máriával, 9-10. sz., majd 1118 k.; Hóziosz Lukasz, Mária valamint a Szentlélek szétáradása, 1000 k.; Daphni, Pantokrátor, 1100 k.). A bizánci cs-ral vetélkedő szicíliai normann uralkodók bizánci mesterekkel készíttették a palermói Cappella Palatina (1143 k.) és a La Martorana-tp. (1150 k.), a cefalui (1148) és a monrealei szegyh. (1180-90) ~díszét. Bizánci mesterek műve a Velence melletti Torcello tp-ának a 12. sz. 1. feléből származó Utolsó ítélete is. A velencei S. Marco előcsarnokának 11-13. sz. ~jai az ÓSz eseményeit mesélik el, a tp. belső falfelületeit teljesen beborító, gazdag ikgr-jú ~dísz a 11-19. sz: készült, a későbbi korszakokban a legnevesebb velencei festők (pl. Bellini, Tiziano, Tintoretto) rajzai nyomán. Az itáliai ~ virágkorának utolsó jelentős alkotásai Jacopo Torriti Mária megkoronázását ábrázoló apszis~ja (Róma, S. Maria Maggiore, 1295), Pietro Cavallini Mária élete sorozata (Róma, S. Maria in Trastevere, 1291 k.) és Cimabue Szt Jánosa a pisai dóm apszisában. A bizánci ~ utolsó jelentősebb korszaka a 14. sz. 1. negyede (Konstantinápoly, Chora-tp.). - Az É-Eu. ter-ein szórványosan föltűnő emlékek is bizánci hatásról, ottani mesterek tevékenységéről árulkodnak: Germigny-des-Prés (Fro.), Theodulf oratóriuma (9. sz. eleje); Kijev, Szofija szegyh. (1037-61). A székesfehérvári kir. baz. aranyalapú, színpompás egykori ~jából, mely vsz. a főapszis díszéül készült a 11-12. sz. fordulóján, csak csekély töredékeket hoztak felszínre az ásatások. G.K.-L.P.-V.L.

Dercsényi Dezső: A ~. Bp., 1943. - Welthe 1967. - Talbot Rice, David: Byzantine Art. 1968. - Chastel, André: Itália műv-e. Bp., 1973. - Tóth Melinda: Árpádkori falfest. Uo., 1974:23. - A képzőműv. isk-ja. Uo., 1976. - Onasch 1981:271. - Faludy Anikó: Bizánc fest-e és ~műv-e. Uo., 1982. - Vanyó 1988.