Magyar Katolikus Lexikon > M > monász


monász (gör. 'egység'): ókori görög bölcseleti kifejezés, amely Isten és a világ lét-egységét fogja át. - Platón vetette föl a ~-tanítás alapkérdését: hogyan lehetséges az egység ellenére a sokféleség? Az ő szemléletében az egység szellemi, a sok az érzéki jelenségek világa. N. Cusanus és G. Bruno fölfogásában a ~ok az egyetlen, végtelen világ-erő egyedi, lehatárolt megjelenési formái, tehát - a klasszikus szemlélettel ellentétben - éppen a sokféleség hordozói, mégis általuk, rajtuk keresztül lesz eggyé a világ. Isten a ~ok ~a, aki átszellemiesíti a világegy-et egészen a legkisebb részeiig, és a ~okban egyediesül. A tulajdonképpeni monadológia megalapítója Leibniz. Fölfogásában a ~ok a „tulajdonképpeni atomok”. Mint „metafizikai pontok” kiterjedés nélküliek, elpusztíthatatlanok, egymástól minőségileg különbözők, élő, lélekkel átjárt egységek, amelyeknek képzelőerejük is van. Lét-alapjuk és cél-okuk maga Isten. Újabb ~-elméletet állított fel Herbart, Renouvier és Mahnke. Cs.I.

LThK VI:533.