misszionálás, missziós tevékenység: 1. általános értelemben a hit terjesztése, ami az Egyház alapvető küldetése (missio). - 2. sajátos értelemben az a folyamat, melynek során az Egyházat olyan népek vagy csoportok körében is meghonosítják, ahol eddig még nem vert gyökeret. A ~t az Egyh. elsősorban úgy végzi, hogy hithirdetőket küld mindaddig, amíg az új egyh-ak fel nem épülnek, és annyira meg nem erősödnek, hogy már maguk is elegendő erővel és eszközzel rendelkeznek az evangelizációhoz (786. k., vö. AG 6). Így a pogány népek közt végzett ~ különbözik mind a lelkipásztorkodástól, amely a megkeresztelt hívők felé irányul, mind pedig a kerség egységének helyreállítását célzó ökumenikus tevékenységtől (AG 6). - a) A ~ alanya. Az Egyh. természeténél fogva missziós jellegű. Ezért a ~ Isten egész népének feladata: a maga módján minden krisztushívőnek ki kell vennie a részét belőle (781. k., vö. LG 17; AG 3. 35-37; 211.k.). Mivel azonban az Egyh. hierarchikusan rendezett közösség, tevékenységét legfelső szinten a ~ terén is a legfőbb egyh. hatóság, vagyis a pápa és a pp-ök testülete vezeti és hangolja össze (782.k. l.§, vö. AG 29. 38). A gyakorlatban ezt a vezetést a →Népek Evangelizációjának Kongregációja útján végzik, mely egyfelől a pápa segítő szerve az összes ~i ügyekben, másfelől - a többi kongr-hoz hasonlóan - a pp-ök testületét is képviseli valamiképpen, hiszen tagjai közt a világegyh. különböző részein működő pp-ök is helyet foglalnak. Az egyes pp-ök saját részegyházukban serkentik és támogatják a helyszínen v. a világegyházban másutt folyó ~i kezdeményezéseket (782.k. 2.§, vö. AG 19-22). A →megszentelt élet intézményeinek tagjai sajátos jelleggel ajánlják magukat az Egyh. szolgálatára. Ezért a ~i munkába való bekapcsolódásuk is sajátságos, de az egyes intézmények természetének megfelelően (pl. missziós rendek) más és más (783.k.). A ~ legsajátosabban a →misszionáriusok feladata. - b) A ~ módja. A ~ folyamatának kiinduló pontja a tettekkel és szóval való tanúságtétel. Ez vezet az őszinte párbeszédhez a Krisztusban nem hívőkkel, s nyitja meg számukra az utat az evangéliumi üzenet megismerésére. Akik készek az evang. befogadására, azokat a misszion-oknak meg kell tanítaniuk a hit igazságaira, hogy ha szabadon kérik, a →keresztségre bocsáthassák őket (787.k., vö. AG 10-14). Az evang. hirdetésének módját a hallgatóság szellemi, kulturális értékeinek elismerésével, helyzetüket szem előtt tartva kell megválasztani (vö. 787.k. 1.§; NA 2, LG 17, AG 11). A megtérőket fokozatosan, a →katekumenátus (vö. 851.k.) különböző szakaszain át kell bevezetni az Egyh. közösségébe, a hitbe, a lit., karitatív, ap. tevékenységbe s a ker. élet gyakorlatába. Az új keresztények képzésének a keresztség után is folytatódnia kell (789.k.). - c) A ~ szervezete és támogatása. 1) A missziós területeken. A Népek Evangelizációjának Kongr-ja hatáskörébe tartozó területeken, vagyis a szó jogi értelmében vett ~i területeken, manapság már a hierarchikus egységek túlnyomó többsége egyhm. Az apostoli prefektúrák és vikariátusok (vö. 371.k. 1.§) aránya egyre csökken. A misszion-ok - még a szerz-ek is - a mpp-nek, ill. az apostoli vikáriusnak v. prefektusnak (vö. 368.k., 381.k. 2.§) vannak alárendelve a ~ terén (790.k. 2.§). Viszonyuk részleteit a ~t végző intézmény és a mpp. közti megállapodások szabályozzák (790.k. 1.§). - 2) Az egész egyházban. Nem kizárólag a missziós területeken, hanem (és főként) azokon kívül is teendője a helyi egyh-aknak - pp-ük vezetésével - a hivatások (vö. AG 23) ösztönzése, évente missziós nap megtartása s a missziók lehetőségekhez mért anyagi támogatása a Sztszék közvetítésével (791.k. 1. 3-4). Ugyancsak a helyi egyh-ak teendői közé tartozik a ~i kezdeményezések, főként a →Pápai Missziós Művek előmozdítása (791.k. 2). A →püspöki konferenciák hivatottak arra, hogy megfelelő intézmények létesítésével/támogatásával gondoskodjanak a missziós területekről hazájukba érkezők fogadásáról és lelkipásztori gondozásáról (792.k.). - A helyi egyházaknak a missziók érdekében folytatott tevékenységéhez az irányelveket a zsinat (AG 35-41) és az azt követő egyh. jogalkotás részletesen megjelölte. E.P.

AAS 1966:783. (Ecclesiae Sanctae m. p.); 1969:276. - Erdő 2003:407.