🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mennydörgés
következő 🡲

mennydörgés, égzengés (lat. tonitruus): a →villámot kísérő hangjelenség. - Az ÓSz népe Jahve közbelépéseként, jelenléte jeleként értelmezett (pl. 1Sám 7,10: Jel 4,5). Jahve idézi elő a ~t (1Sám 2,10; 2Sám 22,14; Zsolt 18,14; 29,3; Jób 37,4; 40,9); ezért a ~ Jahve hangja (Zsolt 29,3; 46,7; 68,34; Jer 25,30; Jo 4,16; Ám 1,2 stb.; vö. Jób 26,14; Zsolt 104,7; Sir 43,17). →Teofániák alkalmával Jahve ~ és villámlás közepette jelenik meg (pl. Kiv 19,16; Zsolt 77,19; Iz 29,6). **

BL:1231.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.