Magyar Katolikus Lexikon > M > máramarosi közigazgatási kirendeltség


máramarosi közigazgatási kirendeltség, 1939.-1944. nov.: A Csehszlovákia szétesése után visszacsatolt Kárpátalja volt Máramaros vármegyei területéből a belügyeiben önálló kárpátaljai kormányzóság létrehozásakor szervezték. A huszti járásbeli Alsóveresmart, Csernatő, Felsőveresmart, Kistarna, Rakasz, Rákospatak, Sósfalu, Tiszakirva, Veléte és Veréce közs. az 1918-i m. közigazg. beosztás szerint →Ugocsa vármegyéhez, a többi közs. →Máramaros vármegyéhez tartozott. Lonka közs. Tisza balparti részét Kárpátaljához csatolták. - R.k. egyházkormányzata visszakerült a →szatmári püspökséghez. - 1941: 4 járásában 9 nagy és 89 kisközs. létezett, 271.607 lakosából 26.090 m. nemzetiségű, 3757 ném., 403 tót, 577 oláh, 207.077 ruszin, 27 horvát, 4 szerb, 385 cigány, 32.940 zsidó, 347 egyéb és ismeretlen nemzetiségű (21.074 m. anyanyelvű); 16.138 r.k., 128.697 g.k., 3645 ref., 626 ev., 56 unit., 82.623 g.kel., 427 bapt., 39.266 izr., 129 egyéb és ismeretlen vallású. - A szovjet hadsereg 1944. X. 29: elfoglalta Kárpátalját, XI. 26: a kárpátaljai népbiztosok →munkácsi kongresszusa kimondta Kárpátalja „újraegyesítését” Szovjet-Ukrajnával (szláv országhoz sohasem tartozott) 1944. XI: a SZU és Ro. között visszaállították a trianoni országhatárt. 88

Mo. helységnévtára 1941:2. - Új Idők lex. IX:4414. - M. stat. zsebkv. 1943. 1944:48.