Ménász, Szt, Mennasz, Minasz (Egyiptom-296. nov.): vértanú. - 15 é. korában árván maradt, mindenét a szegényeknek adta. Katonatiszt Kotyaionban (Frigia). Diocletianus cs. (ur. 284-305) keresztényüldözéséről hallva a pusztába vonult. Egy lóverseny alkalmával lépett színre, és nyilvánosan megvallotta hitét. Elfogták, megkínozták, végül lefejezték. Maradványait Egyiptomba vitték, legendája szerint egy teve mutatta meg a helyet, hova temessék. Egyiptom legfontosabb nemz. sztje lett. Tiszt-ének közp-ja Karm Abun ('Menas város'), az ókori kerség egyik fő kegyhelye. Sírja közelében fürdőt nyitottak, melyet a ~ sírja közelében fakadt csodás hatású forrás táplált. A kegyhely a 10. sz: pusztult el az iszlám hódítás során. A 20. sz. elején tárta föl Karl Kaufmann ném. pap-régész. - Ikgr. A ~-ampullákon, melyeket kegytárgyként árusítottak, ~ legtöbbször 2 teve között álló, ifjú →orante alak. Lovon ülő oranteként is előfordul (etióp tp-ok lovas ciklusai). A bizánci műv-ben kézikereszttel ábrázolták. Életének jelenetei láthatók egy elefántcsontedényen (London, British Museum, 6. sz.), 8. sz. kopt freskókon és gör. ikonokon. A Ny-i műv-ben lovagként is ábrázolták. - Ü: nov. 11. **

Schütz IV:175. - Kirschbaum VIII:3. - Sachs 1980:258.