🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mustármag
következő 🡲

mustármag: a →mustár termése. - 1. A fekete mustár ~ja a legerősebb aromájú, de csípős szaga csak akkor érezhető, ha megőrölve vízzel v. más nedvességgel keveredik, és enzim hatására mustárolaj szabadul fel; vérkeringést fokozó, gyulladásgátló és daganatokat csökkentő anyagokat is tartalmaz. Korábban nálunk is nagy tömegben ültették, s többnyire kézi erővel gyűjtötték be a terméseket röviddel a felrepedés előtt. - Helyenként karcsúbb termetű rokonát, a felső hajtásain lándzsás levelű, hosszú terméscsőrű szareptai mustárt is vetették, amelynek hosszabb, nehezebben repedő termései könnyebben betakaríthatók és világosbarna magvai enyhébb ízűek. -

2. A Szentírásban. A Mt 13,31: Isten országa hasonló a ~maghoz (vö. Mt 17,20; Mk 4,31; Lk 13,19; 17,6). Jézus más példabeszédeiben Isten országának rejtett, de föltartóztathatatlan növekedésének jelképe (Mk 4,30-32). Lk 17,6: a ~ a hit erejére utal: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a ~, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben, megteszi nektek” (a szederfa gyökere különösen erős). - A ~ a rabbinista közmondásokban is a legkisebb magként szerepel. -

3. A m. népszokásban a vesszőzésnek egyik módja volt a ~ kérése, osztogatása. Az egész szegedi nagytájon (Alsóváros, Tápé, Algyő, Újkígyós, Törökkanizsa) az édesanya gyanútlan gyerekét el szokta küldeni a szomszédba, rokonokhoz ~ot kérni. Ott nyírfavesszővel, bottal, esetleg nyújtófával „megverték”, majd ajándékkal engesztelték meg. - Székelyföldön, Csíkszentgyörgyön a vesszőzők e szavakkal állítottak be: „Egy kis ~ot hoztam, el szabad-e hinteni?” Székelykocsárdon a ~ért küldött gyereket az ágy alá bújtatták, hogy onnan hozza ki. Nem talált semmit. Előbújva, szalaggal átkötött nyírfaseprő fogadta, megverték vele. Végül almát, diót kapott engesztelésül. - E szokások vsz. részben az evangéliumi példázatból (Mt 13,31) születtek (a gyermek növekedésében hasonlítson a ~hoz, hogy vele is teljesedjék Isten országa); másrészt mint ált. az apró szemek (mák, köles), a ~ is a földi és égi gazdagság jele. **

Bálint 1989:129. - BL:1295. - Kereszty 1998:135.

Mustármag   →Szent Ferenc Kisnővérei

Mustármag, Bp., 1994-: plébániai lap. - Megj. negyedévente. Szerk. az egyházközségi szerk. biz. Kiadó: a pestszentlőrinc-szemeretelepi Szt István kir. pléb. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.