Magyar Katolikus Lexikon > M > Montanus, Lucius és társaik


Montanus, Lucius és társaik, Sztek (†Karthágó, 260. máj. 23. és 25.): vértanúk. - Szt Ciprián pp. diákonusaiként Karthágó szűkebb körzetében működtek. Ciprián halála (258) után Galerius Maximus prokonzul Valerianus cs. rendeletére letartóztatta Montanus, Lucius, Julianus, Victoricus és Flavianus diákonusokat néhány világival (Primolus, Donatianus és vsz. Renus is) együtt, akik éppen velük voltak a házukban. Az eljárás hosszan elhúzódott, a börtönben a világiak meghaltak a nélkülözésektől. Végül Flavianus kivételével valamennyiüket halálra ítélték, 3 nappal később őt is kivégezték. - Ü: febr. 24. **

ÓÍ VII:174. (~ vértanúsága. Ford. Grunda László.) - SzÉ 1988:112.