Magyar Katolikus Lexikon > M > Moldvabánya


Moldvabánya, Bania (1347), Civitatis Moldaviae (1421), Moldvanensi (1518), Moldenmarkh (1561), Banya in Moldnerlandt (1592) (Baia, Suceava [Szucsáva] m., Moldva, Ro.): 1. falu és községközpont, egykor főváros →Falticséntől 8 km-re DNy-ra, a Moldva bal oldalán, tszf. 5-700 m magasságban. Vsz. Erdélyből érkezett szász bányászok és m. iparosok alapították. Árumegállító jogú város volt. Dragoș (ur. 1352-53 k.), az első moldvai - korábban máramarosi - vajda ~n rendezte be székhelyét, amit I. Bogdán vajda (ur. 1359-65 k.) Szeretvásárba helyezett. 1413-1523: a →moldvabányai püspökség közp-ja.  Bányászváros, Ștefan cel Mare vajda (ur. 1457-1504) idején pol. szerepe is megnőtt, a 14. sz: címerében Szt Hubertus szarvasa, szarva között kereszttel. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) 1467: elfoglalta, mire Ștefan vajda rágyújtotta a várost, amit 1476: a tör-ök ellen megismételt. Vára, tp-ai elpusztultak, ~ romokban hevert. 1624: még mezőváros, de lakossága a 16-17. sz: többször elpusztult, ill. Erdélybe, Lengyo-ba menekült. 1646: →Bandinus szerint „régen ezernél több ház és hatezernél több ember volt benne, most alig számlálható negyven ház”. A 19-20. sz: népének nagy része mezőgazd-gal, ill. sajtár-, dézsa-, putina és egyéb fenyőfatermék készítésével és értékesítésével foglalkozott. - Lakossága: 1599: kb. 15.000, 1641: 1140, 1890: 2570, 1968: 5461. Alapítói szászok és m-ok, Jerney Báthori András (†1481), Antalfi Anna (†1603), Kecskeméti Ambrus (†1618) sírkövét látta. - Vallása: 1523: a ~i r.k. ppség megszűnése után ~n sokan prot-ok lettek, akiket a 16. sz. elején térítettek vissza. R.k.: 1597: 316, 1606: „lakói szász és magyar katolikusok, de van egy kevés görögkeleti vlach is” (Hurmuzaki), 1618: 20-30 család, 1641: 240, 1661: 189 (gyermekek nélkül), 1682: kb. 120, 1696: 37, 1857: 30, 1851: 20. Azóta nincs nyilvántartott r.k. lakosság. - 2. plébánia. A ~i ppség megszűnése után a 17. sz. végéig létezett, többször pap nélkül. 1682-1850: nincs róla adat. 1851: →Botosán filiája, a 19. sz. végétől nincs nyilvántartott r.k. lakosa. - Tp-át 1270 e. vsz. az alapító szászok a Szentháromság tiszt-ére szent. A 14. sz. végén v. a 15. sz. elején épült Szt Péter és Pál-tp-ot ~ első pp-e katedrálissá alakította. 1476: vsz. leégett, attól fogva rom, csak a sekrestyét használták alkalmi misézésre. 1641: 8 lépés hosszú, 5 lépés széles. Az egyhajós, gótikus Nagyboldogasszony-tp-ot (mérete 33 x 10 lépés) a hagyomány szerint Alexandru cel Bun vajda (ur. 1400-32) építtette téglából Margit nevű m. felesége v. nagyanyja sírja fölé, K-i végén sokszögű apszissal, Ny-on harangtoronnyal (benne 3 harang). 1476: szintén leégett, de a ferencesek újjáépítették, a 17. sz: ez volt a plébtp., szőlőkkel és pincékkel. Mellékoltárait Szt Katalin, Szt Miklós, a Szenháromság és az Angyali üdvözlet tiszt-ére szent. A tp. a 17. sz. végén még állt, de a hívek nagy része elmenekült, fölszerelését széthordták. 1844: teteje, boltozata már hiányzott. A romok 1930: még megvoltak Pascan Cantacuzino hg. kertjében, Domokos Pál Péter fényképet közöl róla. - Plébánosai: 1597: Erdélyből származó Lőrinc, 1614-18: Kecskeméti Ambrus, majd Traján világi pap, Mihály, 1646: Simon de Veglia OFMConv misszion. és Gros György, 1650: Johannes Wolf, 1658: Vito da Viganello, 1660: Vito Lilutio OFMConv, 1663: Andreas Antonius Rzeczkowski, 1670: Vito Pilutio, 1682: Giovanni Battista Volpone misszion. H.P.

Jerney 1844; 1851. - Hurmuzaki 1887:307. - Lahovari I:197. - Auner 1915:89. - Cs. Tompos-Czellár 1978:68. - Kiss L. 1987:224. - Benda 1989:826. - Gabor 1995:26. - Domokos 2001:575.