Magyar Katolikus Lexikon > M > Marcell


Marcell, Szt (†Tingis, 298. okt. 30.): vértanú. - Százados a Tingisben (2000: Tanger, Marokkó) állomásozó császári hadseregben. 298. VII: nem volt hajlandó részt venni az istenné nyilvánított Diocletianus, Maximianus, Constantius és Galerius császárok tiszteletére rendezett „születésnapi” ünnepségeken. Nyilvánosan eldobta magától katonai jelvényeit, és megvallotta hitét. Kivégzésekor megáldotta elítélőjét. - Ü: okt. 30. **

SzÉ 1988:565.

Marcell Árpád, kisudvarnoki (*Pozsony, Pozsony vm., 1896): gimnáziumi tanár. - Az I. vh-ban a 307. honvéd gyalogezred tisztje, az orosz harctéren megsebesült, 50 %-os hadirokkantként szerelték le. Az Erzsébet Tudegy-en 1921: m-tört. szakos tanári okl-et szerzett és drált. Az esztergomi közs. reálisk., majd a közs. Szt Imre Gimn. tanára, kvtárosa, a cserkészcsapat s a X. cserkészker. vez-je, az AC és az egyházközs. választmányi tagja. - 1933. V. 7-1938. V. 20(?): az Esztergom hetilap főszerk-je. 88

Osváth 1938:810. (s.v. Marczell) - Jámbor 1942:158. - Viczián 1995:33. (392.)