🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Magasságbeli
következő 🡲

Magasságbeli, Magasságos (héb. Eljon, gör. Hüpszisztosz, lat. Altissimus): 1. →Isten neve annak alapján, hogy abszolút fölötte áll a világnak (→Isten tulajdonságai, →felség). - A Szentírásban. Az ÓSz-ben Dánielnél (5,18; 7,25) és a bölcsességi irod-ban gyakran használt istennév (Zsolt 17,14; 45,5; 82,19; 90,1; 96,9; Sir 1,8; 24,7; 34,23; 38,1; 49,6). Az ÚSz-ben ritkán fordul elő (Mk 5,7; Lk 1,32.35.76; 6,35; ApCsel 7,48; 16,17; a Zsid 7,1 az ÓSz-ből idézi). Az Egyh-ban sok más ósz-i istennévvel együtt a ~t is az →Úr váltotta föl. - 2. →ég **

BL:1137.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.