🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > létra
következő 🡲

létra, lajtorja: 2 hosszú rúdból s ezeket egymással párhuzamosan összekötő fokokból álló, magasan levő hely megközelítésére való eszköz. - →Jákob létrája (vö. Ter 28,12) alapján az istenkeresés jelképe lett a misztikában (→lélek fölemelkedése Istenhez). - Ikgr. Néha ~n lehet megközelíteni Noé bárkáját, Bábel tornyának építői is ~t használtak. A bizánci műv-ben az égi ~ az →utolsó ítélethez kapcsolódik. A Krisztus keresztjéhez támasztott ~ a keresztáldozat önkéntességére utal, szenvedésének eszközei közé tartozik. Szt Emmeram regensburgi pp. a 7. sz: ~hoz bilincselve szenvedett vtságot, ezért a ~ az attrib-a. **

Lipffert 1976:129. - KML 1986:205. - Kirschbaum II:283.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.