lepecsételés: I. Az ÓSz-ben. A →pecsét az ókori K-en és az antik művelődésben széles körben elterjedt és fontos szerepet töltött be. Ez a Bibliában is tükröződik. Az írás hitelességét pecséttel biztosítják (1Kir 21,8; Jer 32,10; Eszt 3,12; 8,8.10), de olykor azért pecsételnek le egy írást, hogy tartalma titokban maradjon (Dán 12,4.9). Képes értelemben: ami le van pecsételve, az jól megőrződik, sértetlenül fennmarad (MTörv 32,34; Iz 8,16; Jób 14,17; vö. 9,7). A ~hez pecsét szolgál eszközül; ezért a pecsét arra utal, hogy valami visszavonhatatlan, megváltoztathatatlan (Iz 29,11; Én 4,12). - II. Az ÚSz-ben a sír (Mt 27,66) v. a mélység (Jel 20,3) ~éről (gör. szfragizó), azaz lezárásáról olvashatunk. A pecsét az irat titkosságát biztosítja (5,1; 22,10). Pecsét jelzi, hogy valaki egy másik személy tulajdonává válik és oltalma alá kerül (7,8). Innen érthető, hogy aki a keresztséggel a ker-ek közösségének tagjává válik, az megkapja a Szentlélek pecsétjét (2Kor 1,22; Ef 1,12; 4,30; vö. Jn 6,27). De lehet a ~ a hitelesítéssel, az állítás megerősítésével is egyenértékű (vö. 3,33). **

BL:1112.