lelkipásztorkodás: szoros értelemben a fölszentelt és hivatalosan megbízott →lelkipásztor tanító, megszentelő és kormányzó tevékenysége (az egyházmegyés papság és a ~ra alapított szerzetesi közösségek rendeltetése); tágabb értelemben a lelki élet szolgálatában a nem szentségi feladatok végzése. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után, a fokozódó paphiány hatására is, ez került előtérbe, s a ~t az →evangelizáció részeként Isten egész népe feladatának tekintjük, melyből mindenki a maga karizmája szerint veszi ki részét (Róm 12,6; 1Kor 12,11) a →részegyház vezetőjének kifejezett megbízásával (→lelkipásztori kisegítő, különféle szolgálatok). - A ~ magában foglalja a vigasztalást (Róm 12,8), a bátorítást (1Tesz 5,14), a tanácsadást (Kol 3,16), s mindazt, amit az →irgalmasság cselekedetei és a →caritas jelentenek. - Egy adott régió v. ország evangelizációjának és kultúrájának jellege és színvonala a ~t is meghatározza, amire a papképzésben és a nevelésben nagyon tekintettel kell lenni. **

Schütz 1993:233.