legényjárónap, legényeste: a párkeresés egy mozzanata a a népi hagyományban. - Az 1930-as években még élő népszokás szerint a →leánycégér kitűzése jelezte a legényeknek, hogy a lányos háznál a hét mely napjait választották ki látogatásra. A tisztára sepert, föllocsolt házelő ~ot jelent. A leggyakoribb ~ a szombat. A más napon jövő legényt sem utasítják ki, mert ez könnyen kitáncoltatásra vezetne, de a legény eltávozása után fokhagymát talál valamelyik zsebében, jeléül annak, hogy a kitűzött napokon kívül nem kívánják látogatását. A péntek nem ~, de a legények sem mennek soha „cserkészni”, ahogy Radnóton az esti látogatást hívják. - A legény a leány vendége. Ő fogadja, kínálja üléssel s kíséri ki a pitvarajtóig. Ezeken a ~okon válik igazán komollyá a fiatalok dolga, s ezt mindenki észreveszi, mert a leány nemcsak kikíséri a legényt, de egyre tovább marad kinn vele. A legény a nem legényjáró estéken is meg-megjelenik a kiskapu előtt, almát hoz, emez kaláccsal kínálja, guzsalyt v. guzsalyszalagot ad a leánynak, aki cifra kalapbokrétát, zsebkendőt a legénynek. Így lesz lassanként a minden legénynek szabad legényjáróestéből csak egynek szabad legényeste. **

MN IV:155.