🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > legyező
következő 🡲

legyező (gör. rhipidion, lat. flabellum, muscatorium): a levegő mozgatásával hőséget enyhítő és rovarokat űző eszköz. - Az ókori K-en mint díszes napernyő és ~ uralkodói jelvény. Lit. használata vsz. Szíriából terjedt el. - A ~ a bizánci szert-ban hatszárnyú szeráfokat ábrázol, hosszú nyelű. Az átlényegülés után a →diákonus a →diszkosz fölött mozgatja, hogy távol tartsa a legyeket. A mo-i bizánci szert. kat-ok nem használják. - A kk-ban aranyból v. ezüstből trébeléssel készítették. A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) a pápa jelvénye a pávatollból készült ~ volt. - A ~ szimbolikus értelme Krisztus halál fölötti győzelmére utal. P.I.

Kraus I:529. - Mercenier-Paris É.n.:XXV. - G.k. Szert-tan 1937:40. - Onasch 1981:114.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.