lefokozás, letétel (lat. depositio): büntetési mód. - 1. a világi gyakorlatban (katonaság) alacsonyabb fokozatba, tisztségbe való visszahelyezés, vagy kizárás a hierarchiából. - 2. az Egyházban. A →klérushoz tartozás, még az egyh. rend szentsége sem zárja ki, hogy klerikusok olyan vétkeket kövessenek el, amelyre az →Egyház büntető joga megtorló v. javító büntetésekkel válaszol. - a) A régi egyházjogban a ~ a legsúlyosabb összetett büntetés volt: a papi rendből való kizárás. Magában foglalta a →letételt, a reverenda viselésének örökös tilalmát és a →laicizálást. A CIC 1917-ben csak hitehagyás (2314.k.), gyilkosság (2354.k.), gyónásban történt csábítás (2368.k.), házasság megkísérlése (2388.k.), letétel v. reverendaviseléstől való eltiltás után súlyos botrány okozása (2305.k.) esetén volt kiszabható bírósági eljárással. A letett személy mentesült a →breviárium végzése alól, de a →cölibátust továbbra is meg kellett tartania. Megrendítő szertartása a szentelés ellentétét, az →exsecratiót fejezte ki. -

b) A CIC 1983: a klerikusok büntetései között szerepel (→elbocsátás). A lefokozott papnak tilos azokat a rendi és kormányzati hatalommal járó cselekményeket végeznie, amelyek nem felelnek meg ennek a fokozatnak. A papi állapotból letett klerikus meg van fosztva minden hivataltól, szolgálattól és más tisztségtől, egyh. járadéktól és bármely átruházott hatalomtól; ezekre jogilag képtelenné válik; tilos rendi hatalmat gyakorolnia; nem lehet magasabb szent rendekre előléptetni és a kánoni következményeket illetően a világiakkal lesz egyenlő. - Hithagyás, eretnekség v. szakadárság (1364.k.), az →Eucharisztia meggyalázása (1367.k.), a pápa elleni fizikai erőszak (1370.k.) önmagától beálló kiközösítést vált ki, amit a makacsság v. a botrány súlyossága miatt ~sal tetézhetnek. Ha klerikus házasságot kísérel meg (1394.k.), önmagától beálló felfüggesztésbe esik; ha ágyasságban él, fölfüggesztéssel büntetendő; ha a 6. parancsolat ellen →erőszakkal, nyilvánosan, v. kiskorúval vét, büntetendő, s ha végképp nem javul, ~sal is büntethető (1394-95.k.). - c) A keleti egyh-ban az alacsonyabb fokozatba visszahelyezett papnak tilos azokat a rendi és kormányzati hatalommal járó cselekményeket végeznie, amelyek nem felelnek meg ennek a fokozatnak. A papi állapotból letett klerikus meg van fosztva minden hivataltól, szolgálattól és más tisztségtől, egyh. járadéktól és bármely átruházott hatalomtól; ezekre jogilag képtelenné válik; tilos rendi hatalmat gyakorolnia; nem lehet magasabb szent rendekre előléptetni, és a kánoni következményeket illetően a világiakkal lesz egyenlő. **

Erdő 1991:184, 195. - CCEO 1990.