🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > Lőrinc
következő 🡲

Lőrinc, Szt (Róma v. Hispánia, 3. sz.-Róma, 258. aug. 10.): diákonus, vértanú. - 1. Élete. A 4. sz. források szerint 3 nappal II. Sixtus p. (ur. 115-125) halála után ölték meg, akinek fődiákonusa volt. A Valerianus-féle üldözés főleg a klérus ellen irányult. Aki megvallotta hitét, azt kínzás nélkül azonnal kivégezték, rendszerint lefejezték. A róm. hagyomány szerint ~t 6 diákonus társa és Sixtus p. megölése után elfogták, és követelték, hogy adja át az Egyh. kincseit. ~ haladékot kért, arra hivatkozva, hogy összeszedi a „kincseket”. Ezután szétosztotta a gondjaira bízott pénzt, összegyűjtötte a szegényeket, akiket diákonusként gondoztak és támogattak, s mint az Egyh. kincseit a bíró elé vitte őket. A bíró kínvallatással akarta kicsikarni ~ből a szerinte elrejtett kincseket. Ezért lassú tűzhalálra ítélte. A hagyomány szerint ~ a rostélyon így szólt hozzá: „Ez az oldalam már megsült, akár ehetsz is belőlem”. - A Via Tiburtina mentén „in agro Verano”, Lucius Verus mezején, „ad Catacumbas S. Ciriacae”, egy özvegyasszony, Ciriaca sírtelkén temették el. A sír nagy tiszteletben állt, melléje temetkezett Szt Zosimus (ur. 417-418) és III. Sixtus (ur. 432-440) p. A sír köré a tufába Nagy Konstantin cs. 330: apszist vájatott, magát a sírt ezüst ráccsal vették körül. Ü: aug. 10., neve a róm. kánonba is bekerült. - ~ a börtönőrök, cukrászok, csaplárosok, földművesek, gazdatisztek, kávésok, kvtárosok (mert az Egyh. kv-einek is ő volt a gondviselője), mosónők, pecsenyesütők, pékek, sáfárok, szakácsnők, szakácsok, szegények, tűzoltók, üveggyártók, vasalónők, vendéglősök védősztje, égési, forrázási sebek, láz, zsába, szemfájás, viszketegség, kiütések, napszúrás ellen kérik oltalmát. -

2. A baz-t a sír fölé II. Pelagius p. (ur. 579-590) építette, III. Honorius p. (ur. 1216-27) átalakíttatta és bőv., IX. Pius p. (ur. 1846-78) restauráltatta. 1943: bombatámadás megrongálta a főhajót, de 1960: helyreállították. ~ e tp-a a 7 patriarkális baz. egyike, ezen kívül kb. 30 tp-a volt Rómában: →Szent Lőrinc-bazilika, Róma (S. Lorenzo fuori le mura). A szentély alatti kriptában aranyos ráccsal körülvett kőkoporsóban ~ és Szt István ereklyéi. 6 fekete márványoszlop tartja fölötte a baldachint, melyen 2 →fenestella van. A kőkoporsó lábánál fekete márványtömb, melyhez egykor a vt. lábát láncolták. - I. Damazus p. 370/380: emelt baz-t ~ tiszt-ére, a róm. egyh. levtárával együtt. Ma, teljesen átalakítva, az Apostoli Kancellária 15. sz. palotája foglalja magában. A kettős előcsarnokos, háromhajós, pilléres baz. baldachinos főoltára Szt Damazus és Eutüchius ereklyéit rejti. Egyik mellékoltárának bizánci ikonja fára festett Mária-kép (12. sz. első fele), melyről 1968: fedezték föl, hogy egyben ereklyetartó (40 szebasztei vt., Szt Félix p., Szt Marcus és Marcellianus). -

3. A m. népi kalendáriumban ~ az ősz kezdő s egyúttal rámutatónapja. A kígyó már odvába búvik, Lőrinc „beleizél” (v. „beleesik”) a dinnyébe, a szarvas is a folyóvízbe, ezért ez az utolsó fürdési nap; mindezek a hiedelmek azonban csak naptári félreértések, előrecsúszások a szept. 5-i ~-napról. Esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést jósol. A csíki Negyedfélmegye havasán a füvet a 19. sz: ~ napján kezdték kaszálni. A szegedi nép szerint ~ után a fa abban az esztendőben már nem fejlődik tovább. Hőgyész ném. szőlősgazdái fogadalomból nem dolgoznak a hegyen ezen a napon, hogy ~ tartsa távol a jégverést. -

4. Mo-i tisztelete virágzásának tanúi a tp-titulusok, ikgr. maradványok. Napját Szt László törv-e a kötelező ünnepek közé sorozta, kk. misekv-eink számon tartják. Feltűnő azonban, hogy az egyik 14. sz. pozsonyi misekv-ünk e napon Ezekiel próf-ról emlékezik meg, pedig a városnak ebben az időben már ~-tp-a is volt. - ~ nevére sztelt legrégibb egyh-unk az esztergomi pléb. (1008?, 1202), majd Pozsony (1311), Pápóc (1363). Hájszentlőrinc (1436) a prem-eké volt. A pálosok leghíresebb ktora Budaszentlőrinc (1304), rfőn-e a maga védősztjéről nevezte el, a m. késő gótika remekműve volt. Nagy Lajos (ur. 1342-82) és Mátyás kir. (ur. 1458-90) itt talált lelki magányra, pihenésre. - ~ látható Bakabánya (1490), Bártfa (1460, 1505, 1524), Csegöld (1494), Dubrava (Liptó vm., 1510), Kassa (1440), Malompatak (1480), Nagyekemező (1480), Szászbogács (1518) szárnyasoltárain, rendesen István vt. társaságában. A →káposztafalvi főoltár (1516) a patrónus életét jellemző módon Jézus kínszenvedéseivel együtt ábrázolja: 1. szétosztja az Egyh. kincseit, 2. kínzatása, 3. Sixtus p-val Decius cs. előtt, 4. vtsága, 5. Krisztus Kaifás előtt, 6. Ecce homo, 7. Pilátus előtt, 8. kereszthordozás, 9. Olajfák hegye, 10. töviskoronázás, 11. ostorozás, 12. Kálvária. A pozsonyi ~-kapu (hajdanában [1495] ~ képével) nyilván tűzvész elleni fogadalom emléke. ~nek oltármestersége volt Körmöcbánya (1423), Gyulafehérvár (1451), Győr (1472), Esztergom (1479) tp-aiban. Faszobrai: Bártfa (Erazmus-oltár, 1505), Busóc (1520), Dobronya (1519), Káposztafalva (főoltár, István vt. és m. sztek társaságában, 1516), Necpál. A kk. végén ~ a körmöcbányai vargáknak, továbbá a lőcsei paszományosoknak céhpatrónusa. Lehetséges, hogy a tiszt-ére szentelt és még a 19. sz. végén is meglévő lőcsei ~-kpna az övék volt. Melich János szlavista Lőcse város nevét a ~ keresztnévből magyarázza. A barokk időkben ~ a szegedi tímárcéh védősztje. Mindezeknek a mesterségeknek alig van a szt életével kapcsolata, a céhünnep tehát inkább a tisztes naphoz fűződik. - A nagyszombati klarisszáknak 1608: ~-ereklyéjük volt. - Országszerte számos tp-nak ~ a védősztje: esztergomi főegyhm.: Felsőszeli, Garampáld, Jászfalu, Laksárújfalu, Pilismarót, Vágbori (kk.), Vámosmikola (14. sz., később Mária Magdolna); besztercebányai egyhm.: Felsőapáti (15. sz.); nyitrai egyhm.: Kisradna, Zsolt; rozsnyói egyhm.: Nagyrőce; szepesi egyhm.: Bontóc, Busóc, Káposztafalva; egri egyhm.: Besenyőtelek (1816), Borsod (1334, elenyészett), Csernely (1783), Pásztó (kk.), Terpes (1740); kassai egyhm.: Hernádkéres (1818), Magyarjakabfalva (1716), Szentlőrincke (1813); szatmári egyhm.: Szobránc; veszprémi egyhm.: Csabrendek (1333), Keszthely (1247), Nagyapáti (1559), Ősi (1391), Perlak (1334), Rokolyán (1019, majd a 14. sz: Zalaapáti mellett), Szentlőrinc (1436, Zalaszentiván mellett); maiak: Börzönce (szőlőbeli kpna, építette Padányi Bíró Márton), Dabrony, Hegymagas; székesfehérvári egyhm.: Zámoly (14. sz.); győri egyhm.: Acsalag (1759), Darázsfalva (1614), Füles, Győrszemere, Kunsziget (1844, a patrocínium még kk.), Nagylózs (1402), Zsira (kk.); pécsi egyhm.: Kisdorog (1809), Kurd (1765), Petárda (1908, régi tp. helyén), Szederkény (1812), Szentlőrinc (1718); szombathelyi egyhm.: Kálózfa, Óbér, Táplánfa; váci egyhm.: Koháry-Szentlőrinc (1926), Pestszentlőrinc (azelőtt Szentlőrincpuszta, 18. sz. kpna), Püspökhatvan (1700), Szentlőrinckáta (1728), Tolmács (1854); kalocsai főegyhm.: Szond (1744); csanádi egyhm.: Kovászi, Pankota (valamennyi kk. titulus, de később mind elenyészett), Szentlőrinc (ma Szellőrinc néven Makó egyik városrésze); nagyváradi egyhm.: Biharpüspöki (1896, Schlauch Lőrinc bíb-pp. nevére), Fancsika (1448, elenyészett); erdélyi egyhm.: Kézdikővár. - ~ eleven tiszteletére vall, hogy nemcsak kereszt-, hanem számos származékban családnévként is elterjedt: Lőrincz, Lőrinczy, Lőrincze, Lőrik, Lőri, Lőkös, Lős, Lőcs, Lök, Székelyföldön archaikus alakban Lárencz, Laurincz. - A helynevek nyilván még kk. patrocíniumok maradványai: Szentlőrinc (Baranya, Győr vm.), Szentlőrincke, Sárszentlőrinc (Fejér vm.), Zalaszentlőrinc, Koháryszentlőrinc (Kecskemét mellett), Szentlőrinctáplánfa, Szentlőrinckáta (Pest vm., 1743), Nyárádszentlőrinc, Szepesszentlőrinc. Elenyészett Borsodszentlőrinc (1330, Bodrog vm.), Szentlőrincváralja (1459, Valkó vm.), Okriszentlőrinc (1235). -

5. Ikgr. Ravennában Galla Placidia sírkpnájának egy mozaikja (450 k.) ~et izzó rostély mellett ábrázolja, mely a kk-ban is állandó attrib-a maradt. Diákonusruhában ábrázolják. További attrib-ai: kv., pálmaág (káposztafalvi főoltár, 1510/15), erszény, kenyér. ~et gyakran Szt Istvánnal együtt szerepeltették mint protomártírokat és Róma városának patrónusait. Az Alpoktól É-ra is, főként Bajoro-ban, korán elterjedt tisztelete. Kultuszának közp-ja Merseburg. Ciklusokban a köv. jeleneteket szokták ábrázolni: diákonussá szentelése, Sixtus p. átadja neki az Egyh. kincseit, a kincseket szétosztja a szegények között, vtsága (Róma, S. Lorenzo, freskók, 12. sz.; Fra Angelico, Vatikáni Szt Miklós-kpna, 1445). Izzó rostélyon történt vtságát gyakran önállóan is ábrázolták (Moissac, oszlopfő, 11. sz.; Tiziano 2 képe: Velence, jezsuita tp., 1550, Madrid, Escorial, 1565). →Herba Sancti Laurentii, →Szent Lőrinc füve **

László János: Szt ~ Aug. 10. Szentkilenceddel és énekkel. Győr, (1923) (Jó Pásztor kvtár 88. Védősztjeink élete) - MN IV:279. - BS VIII:108. - Sachs 1980:234. - Bálint I:168. - Tóth 1988:122, 282.

Lőrinc, Brindisi, Szt, OFMCap (Brindisi, Itália, 1559. júl. 22.-Lisszabon, 1619. júl. 22.): egyháztanító. - Szülei Julius Caesarnak keresztelték. A minoritáknál tanult. Szülei halála után nagybátyjához került, Velencébe. Itt 1575: belépett a →kapucinusok r-jébe, s kapta a ~ nevet. Veronában novic., 1576. III. 24: tett fog-at. Rendi tanulm-ait a padovai egy-en és Velencében végezte. Egészen kivételes nyelvkészségével fejből megtanulta a Szentírást héb-ül és gör-ül, s megtanult ném-ül, csehül, sp-ul és fr-ul is. 1582. XII. 18: pappá szent. a r. teol. tanára, s hitszónok. 1586: guárdián és novicmester. 1589: a toszkán rtart. főn. - VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) hívására 1592-94 a római zsidók hitszónoka. 1594: a velencei, 1598: a svájci rtart. főn-e, közben 1596 és 1599: a rfőn. mellett definitor generalis. - 1599: Prágában (az akkor birod. főv-ban) misszion. A prot-ok és a hatóságok ellenségeskedése és a fenyegető járvány ellenére nagy hatással dolgozott. - A csókakői (Fejér vm.) csatában (1601. X. 24.) ~ Kapisztrán Szt Jánoshoz hasonlóan, döntő szerepet játszott. Az elfogott török tisztek azt vallották, hogy ~et 5-6 m magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat. A többszörös túlerővel fölvonuló törökök legyőzésével szabad volt az út Székesfehérvár felszabadításához. - Visszatért Itáliába, 1602. V. 24: ált. rfőnök. A kat. Eu-t 3 év alatt gyalog bejárta, kápt-okat tartott, helyreállította a ktori fegyelmet. Cseho-ban, Au-ban és No-ban heves összecsapásai voltak a militáns prot-okkal, akik közül sokat visszatérített. A kapucinusok a 16/17. sz. fordulóján ~ vezetésével telepedtek le a Habsburg-birod-ban (pl. 1606: Linz, 1622: Bécs, 1623: Bécsújhely, 1636: Gmund). - V. Pál p. (ur. 1605-21) 1606: visszarendelte Rómába. 3 é. prédikált, sikeresen közvetített békét eu. uralkodók, főpapok között. Hitvitázó iratokat szerk. Legfontosabb a Lutheranismi Hypotyposis, melyet Polycarp Leyser drezdai udvari prédikátor tanai ellen írt, de annak halála miatt nem adta ki. - 1609. VI: a bajor hg. és a p. követeként Madridba ment, és a →Katolikus Liga számára megnyerte III. Fülöp kir-t (ur. 1598-1621). - 1610-13: Münchenben I. Miksa bajor hg. udvarában szentszéki követ, 1611-12: bajor és tiroli kapuc-ok felügy-je. 1613 tavaszán visszatért Itáliába, újra definitor gen. Piemontban és Liguriában vizitátor. 1619: a r. kápt. Brindisibe küldte. Útközben a nápolyiak fölkérték, hogy legyen követük a sp. III. Fülöpnél, segítse őket az alkirály visszaéléseivel szemben. Az alkirály fenyegetései miatt hónapokig vesztegelnie kellett Genovában, s csak 1619. V. végén érkezett Lisszabonba III. Fülöphöz. A már jó irányba tartó tárgyalások befejezését betegsége és halála akadályozta meg. - Életműve 15 kötet (Opera omnia. Padova, 1928-56), ebből 11 köt. lat. nyelvű szentbeszédeket és homíliákat tartalmaz (Mariale, Quadragesimale 1-4. köt., Adventus, Dominicalia, Sanctorale). Explanatio in Genesim c. műve a biblikus →kozmogónia egyik legkiválóbb kifejtése. - 1783. V. 23: b-gá, 1881. XII. 8: sztté (a →szentté avatáson a nagy képeken bemutatott két csoda közül az egyik a csókakői csata jelenete volt). 1959. III. 19: egyháztanítóvá avatták. Ü: júl. 21. **

BS VIII:161. - NCE VIII:566. - SzÉ 1984:421. - LThK 1993. VI:684.

Lőrinc, Canterbury, Szt, OSB? (†619. febr. 2.): érsek. - Vsz. már fölszentelt papként csatlakozott Canterbury Ágostonhoz az első angolszász misszióban. 597: érkeztek Kentbe. ~ visszatért Rómába és 601: újabb misszion-okat hozott, majd Ágoston halála (604 v. 605. V. 26.) után Canterbury 2. érs-e. Az erősödő keresztényellenes mozgalom a legenda szerint csak azért nem késztette Anglia elhagyására, mert álmot látott, melyben Szt Péter ostorozta. Vezetése alatt az ang. egyh. nem terjeszkedett, a kelta keresztényeket sem sikerült joghatósága alá vonnia. - A canterburyi Péter-Pál-tp-ban temették el, Ágoston mellé. Ü: febr. 3. **

BS VIII:128. - NCE VIII:567.

Lőrinc, Justiniani, Szt (Velence, 1381.-Velence, 1455. jan. 8.): lelki író, püspök. - Apját korán elvesztette, jámbor anyja nevelte. ~ egy látomását követően 1400 k. kemény vezeklésbe kezdett, majd Alga szg-én (Velence mellett) belépett a Szt György knk-ok közösségébe. Pappá sztelése után 1407: Vicenzában, 1409-21: Alga szg-én házfőn., 1424-31: rfőn. - 1433: Velence pp-e. Rendkívül egyszerű és igénytelen életformáján ekkor sem változtatott, egész udvartartása mindössze 5 emberből állt. 15 ktort és 10 pléb-t alapított, megreformálta a világi és szerz. papságot. V. Miklós p. 1451. X. 8: kinevezte Velence első pátriárkájává. Utolsó kérése az volt, hogy a legegyszerűbben temessék el régi ktorában. Velence városa ezt nem teljesítette, a legnagyobb pompával búcsúztatták. - Fm: Lignum vitae. 1419. - De casto connubio Verbi et animae. 1425. - De spirituali animae interitu. 1425. - De compunctione et complanctu christianae perfectionis. 1428. - De institutione et regimine praelatorum. 1450 k. - 1524: b-gá, 1690: sztté avatták. Ü: pp-ké szentelésének napja, szept. 5. **

Schütz III:300. - BS VIII:150. - NCE VIII:567.

Lőrinc, O'Toole, Szt, Lorcán O'Tuathail (Kildare grófság, Íro., 1128.-Eu, Normandia, 1180. nov. 14.): érsek. - Az Uí Muiredaig kir. család sarja. Kisfiúként egy ideig túsz volt a hírhedt Diarmait Mac Murchadánál. Glendalough pp-e nevelte, 1148-54: uo. apát. 1157: nem fogadta el a ppséget, de 1162: Dublin első érseke (ami a körülményekből ítélve szakítást jelentett Canterburyvel). Zsin-ot tartott 1167: Athboyban, 1172: Cashelben, 1177: Dublinban, 1179: Clonfertben. Fontos közvetítő szerepet játszott az írek és a normann hódítók között. - III. Honorius p. 1226: avatta sztté. Ü: nov. 14. **

BS VIII:160. - NCE VIII:568.

Lőrinc (Róma-506 u.): ellenpápa 498. XI. 22-405: Szt Symmachus pápával szemben. - Tekintélyes róm. pap. A bizánci párt választotta meg Szt II. Anasztáz halála után, mert azt remélték, hogy győzelemre viszi a →henotikont. A S. Maria Maggiore-baz-ban pp-ké szent., miközben a többség a lateráni baz-ban Symmachus sztelését ünnepelte. Súlyos viták után Nagy Teodorik Symmachus javára döntött, 499 tavaszán ~ megkapta a nocerai ppséget. A pártharcok azonban tovább folytatódtak és 501: bevádolták Symmachust a kir-nál, majd 501-02: zsin-okon folytak tárgyalások, eredmény nélkül. ~ kir. engedéllyel visszatért Rómába és hatalmába kerítette az egész várost, úgyhogy Symmachus a Szt Péter-baz-ba szorult vissza. 506: Teodorik parancsára ~ egy Festus nevű támogatója birtokára vonult vissza, és ott szigorú aszkézisben fejezte be életét. T.J.

LThK VI:829.

Lőrinc (†Przemysl közelében, 1099. máj. eleje): megyéspüspök. - Gamsnál 1086: csanádi mpp. 1091: a kunok pusztították egyhm-jét. Vsz. ebben az évben alapították az aracsi apátságot. Vsz. részt vett 1092: a szabolcsi zsin-on. Szt Gellért életrajzában az 5. csanádi mpp.; lehetséges, hogy két ~ volt, a MA-ban 1083: az I. ~, 1103-13: a II. ~ töltötte be a széket, a 2 ~ a semat-ban egy személy. 1091-95: Albert a csanádi mpp. Pauler szerint egy Koppány és egy ~ pp. Kálmán kir. ladomériai hadjárata idején, 1099. V: a kunokkal vívott Przemysl melletti csatában elesett. - Fügedi E. szerint is azonos a 2 ~, mert ~ szerepel az 1111-i zobori okl. „megerősítő” tanúi között (RA 43.). - Utóda (ha a 2 ~ egy személy) 1113: Dezső. 88

Mendlik 1864:93. (1068: pp.) - Gams 1873:370. (1086: pp.) - Pauler I:205. - Borovszky I:346. - Fraknói Vilmos: Mo. és a sztszék. Bp., 1901. I:25. - Juhász I:95. - Schem. Csan. 1980:15. (5.) (1083-1113: pp.)

Lőrinc (†1116): érsek. - A MA-ban 1105-19: esztergomi érs. Vsz. a párizsi egy-en tanult. 1193: kir. kp. Egyes szerzőknél 1104-05: egri mpp. Biztos adatok csak esztergomi érsségéről vannak. 1107: Kálmán kir. jelenlétében fölszent. a dömösi monostort és tp-ot. 1111: elkísérte a kir-t dalmáciai útjára. 1111: és 1114: nemz. zsin-ot tartott. 1116. II. 3: megkoronázta II. Istvánt. 1116: a cseh-morva csapatok orvtámadásából ~ mentette ki a kir-t. - Utóda (Egerben 1106: Márton), Esztergomban 1117: Marcel váci pp. 88

Péterffy I:52. - Török 1859:24. (†1118) - Mendlik 1864:28. (10.) (1105: érs.), 99. (1104-05: egri pp.) - Gams 1873:367. (6.) (1104-05: egri pp.), 380. (11.) (s.v. Laurentius; 1105 k.-†1118: esztergomi érs.) - Pauler II:661. - Schem. Agr. 1975:11. (7.) - Schem. Strig. 1982:30. - Sugár 1984:33. (†1116)

Lőrinc (11-12. sz.): érsek. - Gamsnál 1042-1052. II: ozerói pp., ahonnan áthelyezéssel 1059. II-1099. VII. 8: spalatói érs. a MA-ban 1070-1103: spalatói érs. - Utóda Spalatóban Gamsnál 1100, a MA-ban 1103: Crescentius. 88

Gams 1873:391. (4.), 420. (19.) (†1099. VII. 8.)

Lőrinc (12. sz.): érsek. - A MA-ban 1166: ~ v. Lombardus a spalatói érs. Utóda 1167: Gerardus. 88

Lőrinc (13-14. sz.): választott püspök. - Mária szicíliai kirné kp-ja, spalatói és 1291-1310: esztergomi mesterknk. 1291. IV: Lodomér érs. kíséretében részt vett az Albert osztrák hg. elleni háborúban. Duimus fárói pp. halála után 1304: Lampredius traui knk-ot vál. pp-ké a kápt., de ezt Péter spalatói érs. mint metrop. megsemmisítette és ~et nevezte ki fárói pp-ké. 4 é. huzavona után Gentilis bíb., sztszéki követ a választást s a kinevezést megsemmisítette, a fárói szék betöltését a kúriának tartotta fönn. ~ megmaradt knk-nak, sőt 1310: a szepesi kápt-ban is volt javadalma. T.E.

Kollányi 1900:26.

Lőrinc (†1329 tavasz): megyéspüspök. - 1304-10: váci olvasóknk., Pór Antal szerint 1308: a páduai egy. rektora, 1317: mint váci prép-ot vál., 1318. IV. 10: már tényl. váci mpp. Hazai okl. 1328. X. 31: említi utoljára. - Székét 1329. IV. 9: üresnek jelzik, utóda 1329: Rudolf. 88

Mendlik 1864:73. (1326-28: pp.) - Gams 1873:383. (1313: Miklós a vál. váci pp., 1317-23: a szék üres, 1323-†1329 k. ~) - Eubel I:511. - Chobot II:489; 829. - Schem. Vac. 1970:121.

Lőrinc, Loránd fia (†1347. júl. 30. után): püspök. - 1336 e. esztergomi és boszniai, 1343 e. zágrábi knk. is. A boszniai kápt. 1336. XII. 9: vál. boszniai pp-ké; Károly Róbert jóváhagyását megtagadta, s megakadályozta, hogy megerősítéséért Avignonba menjen. Csak XII. Benedek p. közbenjárására engedte elutazni; amikor ~ pp-ké szentelve a p. kinevezéssel hazatért, a kir. elfogadta boszniai pp-nek. A MA-ban (1336. XII. 9.) 1338. V. 25-1347. X. 25: pp. 1343. VIII. 24: a kalocsai érs. jogsérelmeinek kivizsgálásával bízta meg a p.; s mivel István boszniai bán megtérésével csökkent a →bogumilok s →patarénusok befolyása az egyhm-ben, el tudta foglalni a székét. - Pecsétjének (63x37 mm) képe 1344: a 3 sávra osztott képmező fölső csúcsában, pillérek által keretelt fülkében Gyermekét bal karján tartó, félalakos Madonna. A fülkétől tört vonalú párkány választja el a középső sávot, amelyben a megfeszített Krisztus, tőle balra kulcsot és kv-et tartó Szt Péter, jobbra rostéllyal ábrázolt, összekötött kezű Szt Lőrinc. A figurák talpvonalát képező vízszintes párkány alatt, a pecsétkép alsó csúcsában térdel ~ tp-modellel. Körirata gyöngysoros keretben. - Utóda 1348. VI: Boniohannes de Campello. T.E.

Schem. B-D-S. 1856:6. (12.); 1862:4. (10.); 1910:12. (10) - Gams 1873:369. (s.v. Lorándi Lőrinc, 1335: vál., 1336. XII. 9-1347: pp.) - Fraknói 1895:53. - Hodinka 1898:88. (13.) - Kollányi 1900:42. - Eubel I:142. - Gašić 1944:15. (14.) - Bodor 1984:46. (39.)

Lőrinc Mária Dominika, SZINT (Nagykároly, Szatmár vm., 1898-Hejce?, 1953 u.): házfőnöknő. - 1922: belépett a Szatmári Irgalmas Nővérekhez. Székesfehérvárt és Sátoraljaújhelyen házfőn. 1950 őszétől a hejcei szoc. otthonban élt. 1953. XII: →Mécs László ügyében akarták kihallgatni, de váratlanul súlyosan megbetegedett, így arra nem került sor. B.Ma.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.