Lúcia, Szt, Luca (Siracusa, Szicília, 3. sz.-Siracusa, 303. dec. 13.): szűz, vértanú. - Eljegyzett menyasszony volt, amikor beteg anyjával elzarándokolt Cataniába Szt Ágota sírjához, aki megjelent neki és megjövendölte vtságát. Anyja gyógyulása után engedélyt kapott az Istennek szentelt, szűzi életre. Hazatérve szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye följelentette s Paschasius bíró elé hurcolta, aki arra ítélte, hogy zárják bordélyházba. Ám ~t két ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, s mivel sem tűz, sem forró olaj nem ártott neki, tőrt döftek a torkába. Halála előtt még magához vette az Oltáriszentséget és megjövendölte az Egyh. békéjét, a →keresztényüldözések végét. Sírja fölé hamarosan baz-t építettek. - Ereklyéit a hagyomány szerint 1040: Konstantinápolyba, 1204: Velencébe vitték. El nem porladt testét a Szt Jeremiás és ~-tp-ban őrzik. 1955: fejét ezüst maszkkal fedték be. - Ünnepét az Egyh. nem véletlenül helyezte dec. 13-ra. E nap a →Gergely-naptár (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A kk-ban ~ nevének a lux szóval való rokonsága révén temetők, temetőkpnák védősztjének is választották. Az Egyh. ugyanis lit. imádságaiban azért könyörög, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék (et lux perpetua luceat eis). Vsz. az esztergomi főszegyh. kk. harangtornyában álló ~-oltárnál a megholt hívekért miséztek, s harangjának szavával a leselkedő gonoszokat akarták elrettenteni. Veglia (Krk) adriai szigeten máig áll a ~ tiszt-;re emelt kk. bencés apátság (a búcsúnapon a tp. tornyából lucakenyeret szoktak dobni a nép közé). - Legendája szerint pogány kérőjét szemének szépsége ragadta meg, ezért ~ kivájta a saját szemeit, s egy tálon elküldte a férfinak, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott. Részben e legenda, részben a neve alapján (fény) elsősorban szembetegségek (vakok) gyógyítószentje (különösen tisztelte ~t Dante is, aki sokszor fájlalta a szemét). A világosság (lumen) és a fény (lux) kapcsolata alapján ~ Krisztus koszorús menyasszonya, s ezért az eladó lányoknak mennyei pártfogója, házasságszerzője, a jegyesi, hitvesi szerelem, ill. szerzetesi hűség oltalmazója. Ezenkívül védőszentjüknek tekintik az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, takácsok, üvegesek, varrónők, fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők. -

Ikgr. A vt-szüzek attrib-aival (pálmaág, korona) hosszú ruhában, köpenyben ábrázolták. Az itáliai műv-ben olykor egy tálon 2 szemet tart. Attrib-ai még: kv., kard (a torkában), lámpa v. mécses (nevére utalva). Ritkán lángok között is ábrázolták (id. Hans Holbein, 1504, Prága, Nemz. Galéria). Vtságának azt a jelenetét, hogy ffiak és ökrök nem tudták bevonszolni a nyilvánosházba, már a hirsaui passionale és a zwiefalteni martirológium is ábrázolta (12. sz., Stuttgart). -

A m. kk-ban ~ még nem tartozott az ismertebb női sztek közé, bár neve misenaptárainkban megtalálható, s oltára már 1286: volt Esztergomban. Élete a Legenda Aurea nyomán az →Érdy-, →Debreceni és →Cornides-kódexben olvasható. - Patrocíniuma az újkorban is alig-alig fordul elő. Kivétel Alhó, amelynek ~-titulusát 1697: Kazó István említette, és Karátsonyifalva, melynek temetőkpnáját 1885: Papp István sztelte. - Gótikus faszobra: Kisszeben (1510). Táblaképe szárnyasoltárokon: Arnótfalva (Emmaus, 1485), Csíkcsatószeg (1530), Dubrava (1510), Héthárs (1520), Leibic (1521), Malompatak (1515), Nagylomnic (1493). Ritkán előfordul a →Virgines capitales-ábrázolásokon (Borbála, Margit, Katalin, Dorottya, Ágnes között). -

A m. nép számára Luca napja az egyik legfontosabb →jeles nap, dologtiltással, gazdag hiedelemvilággal. Az archaikus néphagyomány a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és jelképes-mágikus összefüggésekben is szemléli. Ezért dec. 13. (a sötétség távozásának és a fény születésének napja) igen jelentős időpont. Magában hordozza az új esztendő reménységeit, de előrevetíti gondjait, próbatételeit is. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. E napon a leghosszabb a sötétség, de ezzel le is zárul ez az időszak, s a fény gyarapodása követi. Ez az oka a naphoz fűződő hiedelmek ellentmondásosságának: ~ napja a termékenység, gazdagság, a javak bőségének, ugyanakkor a sötétben járó gonosznak is napja; előkészít a karácsonyra, de az ördög is ekkor támad legerősebben, hiszen érzi hatalmának végét. Ezért a nap előestéjén az ajtókat és ablakokat szimbolikusan elzárják, hogy a gonosz be ne mehessen. - A tizönkét napok névvel is illetett időszak Baranya több m. falujában (Hidvég, Diósviszló) nem a karácsony és Vízkereszt, hanem a ~ napja és karácsony közti idő. Az első napon, ~napján zöld ágat, →lucabúzát kezdenek sarjaztatni a megújulás és termékenység jeleként. Csanádapácán és Újkígyóson ~ estéjén meggyfaágat vágnak, és meleg helyen vízben tartják. Ha karácsonyra kizöldül: jó lesz majd az esztendő, a lány is férjhez megy. Uekkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedett állatoknak; a néphit szerint ~ nagyon szerette a természetet és a háziállatokat, ezért gyógyítja is azokat. A Dunántúl némely helyén az életvesszővel való veregetés (suprikálás) is szokás a betegségek ellen. Egyes vidékeken e napon kezdik a →betlehemezést. A nap andrásolónap is: szerelemjósló jellegének megfelelően a hercegszántai sokác kislányok a 19/20. sz. fordulóján ~ napja és karácsony között hajukba font virágkoszorúval (košanka) mentek isk-ba; de régebben a nagylányok is így jártak. A lucakerék, lucalevél, továbbá a piros almával kapcsolatos lánypraktikák is ~ házasságszerző patronátusára mennek vissza. - Mivel e napon a leghosszabb az éjszaka, ezért a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy fondorlataikkal megrontsák az embereket, de a föld fiaiban is az elhárítás és előrelátás készsége is ilyenkor a legelevenebb. A ~ napjához fűződő hagyomány végletességéből következik, hogy az oltáron tisztelt ~ mellett a közép-eu. néptudatban egy boszorkányszerű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca, lucaasszony, Hollókőn lucca, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek. Ez a kísértetszerű jelenség ezen az éjszakán és napon, tehát a kezdődő új esztendőben az embereknek mindenképpen a kárára törekszik. Ez a kettősség magyarázza, hogy Mo-on ~ tp. titulusával csak hírmondóul találkozunk, sőt sokfelé teljesen hiányzik. A keresztnevet is azért adták olyan ritkán, mert attól tartottak, hogy az ilyen nevű újszülött hamarosan meghal, elviszi a luca, s ha mégis felnőne, házsártos és civakodó lesz. A naptól a szegedi tájon régebben a várandósok is féltek. E névmágiás szorongásból következik, hogy Tápén még születésnapjuknak sem akarták vállalni azok, akik ekkor jöttek világra. - A többi, leginkább időjárásra vonatkozó, bajelhárító hiedelem (lucakalendárium, →lucaszék, tápai lucagűgyű, dunántúli →lucázás, palázolás, palóc lucajárás) már elszakadt a nap szakrális-lit. világától. A nap tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal, melyeknek hatása, következménye a népi fölfogás szerint az egész új esztendőben érvényesül. Székesfehérvár-Felsővároson megjegyzik, hogy e nap a hét melyik napjára esett. Ezen a napon egész éven át szokott a gazdasszony imádkozni az aprójószág szaporaságáért, megmaradásáért. - Az öregek máig számítanak ~ szemgyógyító csodáira. Kiskanizsai (Zala m.) hagyomány szerint ~ szemét tűvel szúrták ki, ezért nem szabad az ünnepen varrni. **

MN IV:282. - BS VIII:241. - Bálint I:70. - Sachs 1980:244.

Lúcia dos Santos, Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nev., OCD (Aljustrel, Port., 1907. márc. 22.-Coimbra, 2005. febr. 13.): fatimai látnok, apáca. - 1916. V. 13-1917. X. 13: unokatestvéreivel, →Ferenccel és →Jácintával a →fatimai jelenések részese. 1921. VI. 16: Portóba, a dorottyás nővérek árvaházába került. 1924: áthelyezték Tuyba (Spo.), ahol 1926. X. 2: Maria das Dores, a Fájdalmas Szűzről nev. Mária néven megkezdte a novíciátust, 1928. X. 3: fog-at tett. Nővértársai csak ekkor tudták meg, hogy ő az egyik fatimai látnok. XII. Pius p. (ur. 1939-58) személyes engedélyével átlépett a coimbrai kárm. apácákhoz, ahol 1949. V. 31: örök fog-at tett. Ferenc (†1919. IV. 4.) és Jácinta (†1920. II. 20.) halála után egyedüli letéteményese a →fatimai üzeneteknek. - Elbeszélése szerint Mária még többször megjelent neki. Pontevedrában 1925. XII. 10: Szeplőtelen Szívének tiszt-ét kérte (→elsőszombat), 1929. VI. 13: a világ és Oroszo. fölajánlását Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Pius p. 1942. X. 31: végezte el, 1964. IX. 21: a II. Vat. Zsin. 3. ülésszakának végén VI. Pál p., 1984. II. 25: II. János Pál p. a Szt Péter téren, a fatimai kegyszobor előtt a világ pp-eivel együtt megismételte úgy, ahogy azt a Szűzanya kérte. - 2000. V. 13: részt vett Ferenc és Jácinta b-gá avatási szert-án. - Coimbrában temették el, 2006: átviszik Fatimába. Ko.La.

Antalóczi 1991:63.