Lábnyik

Lábnyik, Lábnik, Vládnik (Vladnic, Bacău m., Moldva, Ro.): Parincea községhez tartozó falu a Szeret bal oldalán, a Soci nevű patak völgyében, Bákótól délkeletre. - A 18. sz. 2. felében, vsz. a →madéfalvi veszedelmet követően keletkezett, lakói tehát elsősorban →székelyek. A falu és a határ egyik részét Csíknak, a másikat Gyergyónak nevezik. - Az 1940-es évek derekán ~ról 35 család, 210 lélek áttelepült Egyházaskozárra (Baranya m.). Az otthon maradottak 1949: magyar isk-t építettek maguknak (1951: 4 tanító 140 tanulót okt.), m. tannyelvű óvoda is működött 1 óvónővel és 30 gyermekkel. Ezeket az 1950-es évek közepén megszüntették. A Mo-ra település 50. évford-ján egy csoport hazalátogatott, s az egykor kitelepültek névsorával emléktáblát állítottak a temetőben. - Lakói 1842: 525 r.k.; 1844: 469 m.; 1851: 318 r.k.; 1858: 371 r.k.; 1898: 480 r.k.; 1930: 730 (280 m. nemzetiségű, 608 m. anyanyelvű, 615 r.k.); 1992: 904 r.k., 2 g.k., 34 g. kel., 1 egyéb vall., össz. 941. Gyakorlatilag valamennyi kat. beszél magyarul. - ~ 1977-ig →Valén filiája, majd kváziplébánia, 1987-től önálló pléb. Filiái 1998: Parincea, Păucești, Poeni, Valea Merilor. - Első tp-át 1836: építették Szt Anna tiszt-ére, Vidrascu Pascal bojár 1854: új, kőtp-ot építtetett, ezt 1978: felújították. Papjai: Kónya nevezetű magyar (1844); Alfons Donea (1878-1995); Laurențiu Cucuteanu (1996-). H.P.

Jerney 1851:221. - Domokos 1987:128. - Magyar Névtani Dolgozatok 130. Szerk. Hajdú Mihály. Bp., 1994:3. (Halász Péter: ~ helynevei) - Néprajzi Közlemények XXXIII. Szerk. Forrai Ibolya. Bp., 1994:87. (Laczkó István: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből) - Csángósors. Szerk. Pozsony Ferenc. Bp., 1999:233. (Vincze Gábor: Csángósors a II. vh. után)

Lábnyik, Lábnik, Vládnik (Vladnic, Bacău m., Ro.): Parincea községhez tartozó falu a Szeret bal oldalán, a Soci nevű patak völgyében, Bákótól délkeletre. – A 18. sz. 2. felében, vsz. a →madéfalvi veszedelmet követően keletkezett, lakói tehát elsősorban →székelyek. A falu és a határ egyik részét Csíknak, a másikat Gyergyónak nevezik. – Az 1940-es évek derekán ~ról 35 család, 210 lélek áttelepült Egyházaskozárra (Baranya m.). Az otthon maradottak 1949: m. isk-t építettek maguknak (1951: 4 tanító 140 tanulót okt.), m. tannyelvű óvoda is működött 1 óvónővel és 30 gyermekkel. Ezeket az 1950-es évek közepén megszüntették. A Mo-ra település 50. évf-ján egy csoport hazalátogatott, s az egykor kitelepültek névsorával emléktáblát állítottak a temetőben. – Lakói 1842: 525 r.k.; 1844: 469 m.; 1851: 318 r.k.; 1858: 371 r.k.; 1898: 480 r.k.; 1930: 730 (280 m. nemzetiségű, 608 m. anyanyelvű, 615 r.k.); 1992: 904 r.k., 2 g.k., 34 g. kel., 1 egyéb vall., össz. 941. Gyakorlatilag valamennyi kat. beszél m-ul. – ~ 1977-ig →Valén filiája, majd kváziplébánia, 1987: pléb. Filiái 1998: Parincea, Păucești, Poeni, Valea Merilor. – Első tp-át 1836: építették Szt Anna tiszt-ére, Vidrascu Pascal bojár 1854: új, kőtp-ot építtetett, ezt 1978: felújították. Papjai: 1844: Kónya nevezetű magyar; 1978: Alfons Donea, 1996: Laurențiu Cucuteanu. H.P.

Jerney 1851:221. – Domokos 1987:128. – Magyar Névtani Dolgozatok 130. Szerk. Hajdú Mihály. Bp., 1994:3. (Halász Péter: ~ helynevei) – Népr. Közlem. XXXIII. Szerk. Forrai Ibolya. Bp., 1994:87. (Laczkó István: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből) – Csángósors. Szerk. Pozsony Ferenc. Bp., 1999:233. (Vincze Gábor: Csángósors a II. vh. után)