közmondás: ítéletet vagy tanácsot →analógia alapján kifejező, tömör népies formula. - A ~ok egy része valójában példázat (lat. proverbium), mely a hasonló helyzetek alapján figyelmeztet v. ítél („betekintett, mint bolond Istók Debrecenbe”, „jár a keze, mint a motolla”), más részük a tapasztalatból leszűrt életszabály, erkölcsi intelem („addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”, „járt utat járatlanért el ne hagyj”). Az analógiás ~ok gyűjt-e a Szentírásban a →Példabeszédek könyve (Liber Proverbiorum). - A ~ ősi tapasztalatok, találó megfigyelések, gazdag képzeletű nyelvi képek, elhalványult olvasmányélmények tárháza, gyakran átalakított, csak tartalmat őrző szentírási idézetek. Törzsanyaguk ha lassan is, változik, az életmódhoz alakul. A ~ok ismerete lassítja a néphagyományok elfeledését, a nyelv elszíntelenedését. - Jelesebb gyűjtemények: Kis-Viczay Péter: Selectiora Adagia latino-ungarica. Bártfa, 1713. - Rajnis József: M. Helikonra vezérlő kalauz. Pozsony, 1781. - Kovács Pálnak magyar példa- és ~ai. Győr, 1794. - Baróti Szabó Dávid: Magyarság virági. Komárom, 1803. - Szirmay Antal: Hungaria in parabolis. Buda, 1804. - Dugonics András: M. példabeszédek és jeles mondások. Szeged, 1820. - Erdélyi János: M. ~ok kv-e. Pest, 1851. - Margalits Ede: M. ~ok és ~szerű szólások. Bp., 1896. - O. Nagy Gábor: M. szólások és ~ok. Uo., 1966. (3. kiad. Uo., 1982). 88

MNL III:327.