🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > közbenjáró
következő 🡲

közbenjáró (lat. intercessor): I. az ÓSz-ben a népből kiemelt →közvetítő és szószóló, kiválasztott személy, akinek imádsága kieszközli a bűnösnek a megtérés kegyelmét és a bocsánatot, a bajbajutottnak a segítséget. Kezdetben egy-egy nép vezetője egyben ~ja is volt Isten előtt, és minden földi vonatkozásban is. Ez adta tekintélyét. Izr. egész tört-ét meghatározták az ilyen ~k: →Ábrahám (Ter 18,22-32), →Mózes (Kiv 17,11; 32,10-23; 33,11-17; 34,9; Szám 11,2; MTörv 9,12-29); →Józsue (Józs 7,6-9); Sámuel (1Sám 7,5-9; 12,19-23;. Ez 15,1); a király (1Kir 8,22-53), a próféták (1Kir 17,20; 2Kir 4,18-35; Jer 37,4; 42,1-4; Ám 7,2.5). - Mintegy Hiszkija korától a ~ az előimádkozó szerepét tölti be, a nép tagjának számít; s nincs közvetlen szabadító hatása (Ezd 9,6-15; Neh 1,5-11; Tób 3,2-6; Eszt 14,3-19; Jud 9; Zsolt 51,20; 122,6-9; Bár 1,15-3,8; Dán 9,3-21). Ezért égi ~kat kezdtek keresni, akik közelebb állnak Istenhez, mint az élő emberek. Ilyen ~k az Isten trónja elé került igazak (2Mak 15,12) és az angyalok (Jób 33,23-26; Zak 1,12). A próf. is az Istentől kapott méltósága, kiválasztottsága folytán ~. -

II. Az ÚSz-ben Jézus az egyetlen ~, aki az Atyánál minden emberért (1Jn 2,1; 1Tim 2,5-8), s különösen a bűnösökért jár közben (→keresztáldozat). Ő a főpap, aki „mindörökre üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25). Közbenjár azért, hogy erősödjön tanítványainak hite (Lk 22,31), hogy egyek legyenek a szeretetben (Jn 17); a kereszten közbenjár ellenségeiért is (Lk 23,34); föltámadása után azért, hogy az Atya küldje el a tanítványoknak a Szentlelket (Jn 14,16), aki „Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26-27). 1Jn 2,1: Ő a tanítványok szószólója az Atyánál (Paraklétosz, →Vigasztaló; vö. Mt 10,32; Lk 12,8; Róm 8,26). - Jézust követve ~k az ap-ok és munkatársaik, az angyalok és az üdvözültek (1,4; Ef 1,16; 3,16-20; 1Tesz 1,2; 2Tesz 3,5.16 és 2Tim 1,3). A ker. ember meghívása arra szól, hogy ~ legyen (ApCsel 12,5.12; Róm 15,30) a szenvedők (Jak 5,14), s ellenségei számára is (→ellenségszeretet). - Az egyes ~k imáit az Egyh. a →szentmisében egyesíti. Jézus amikor megalapította Egyh-át, ~vá is tette az egész emberiség számára. **

BL:1052.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.