🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > követés
következő 🡲

követés (lat. sequela, imitatio): a →követ igéből képzett főnév. Jelentése kettős: valakinek 'a nyomában járni'; ill. 'példáját követni, utánozni'. - A pozitív magatartás ~e erény és a bölcsesség megszerzésének útja (→példakép; vö. 2Tim 3,10). Negatív formái akár →bálványimádáshoz vezethetnek (sztárok, politikusok iránti →rajongás), de enyhébb formái is (felszínes utánzás, divat és státusz-szimbólumok hatása) csorbítják a lélek belső szabadságát. - Az ÓSz-ben (vö. Oz, Jer) 'idegen isteneket követni, hozzájuk pártolni, nekik szolgálni, nyomukba szegődni' értelmű (vö. MTörv 4,3; 6,14; Bír 2,12; 1Kir 21,26; Jer 7,9 stb.). Mivel ez a magatartás bálványimádás, Jahve hűséges szolgálatára nem a ~ (MTörv 1,36; 1Kir 14,8; 18,21; 2Kir 23,3; Jer 2,2), hanem 'a Jahve útján járni' kifejezést használták. - Némely rabbinista szövegben a mester, a tanítvány és a ~ egymást föltételező fogalmak; néhány apokrif irat is ajánlja bizonyos isteni tulajdonságok és példák ~ét. - Az ÚSz-ben a →tanítvány válasza Krisztus →meghívására (vö. Mt 9,9 stb.) Alapja az →engedelmesség és a szeretetből vállalt →hűség. →Krisztus követése **

BL:1051.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.