kísérlet (lat. experimentum): 1. folyamat, jelenség szándékos előidézése egy föltételezett tétel bizonyítására, próbálkozás valaminek a megvalósítására, elvégzésére. A →természettudomány alapvető kutatási és bizonyítási módszere. - 2. orvosi ~: tudományos célzatú (normál v. patopszichológiai, farmakológiai stb.), ill. klinikai, gyógyító célú orvosi eljárás, amelynek alanyai élő emberek. Erkölcsileg mindkét forma előföltétele, hogy komolyan ne veszélyeztesse a páciens életét. Tud. ~eknél ehhez az alany szabad hozzájárulása szükséges. A gyógyító jellegűeknél a betegnek tudnia kell arról, hogy az új eljárás, ~ mennyiben javíthat helyzetén. Ha tényleg pozitív, föl kell világosítani arról, hogy a ~ milyen kockázattal, mellékhatásokkal, következményekkel járhat. A ~nek a beteg javát kell szolgálnia, senkit sem szabad ~i alannyá tenni mások érdekében. Életveszéllyel járó ~eknek is csak teljes hozzájárulással szabad kitenni a beteget. Ugyanakkor a ~ekkel mindig együttjár egyfajta bizonytalanság, e nélkül a gyógyítás tört-e nem haladna előre. Sok esetben maguk a kutatók vetik alá magukat olyan ~eknek, melyek mások javát szolgálják. Senkit sem szabad azonban kényszeríteni ilyenek vállalására. - A →büntetendő cselekmény ~e jogi következményekkel jár. **

Charta 1995:75.