🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kényszerletelepített
következő 🡲

kényszerletelepített (or. szpecpereszelenyec): a volt Szovjetunió szabad állampolgára, aki kijelölt lakóhelyét csak szabadságvesztés terhe mellett hagyhatta el. - A kényszerletelepítés a cárizmus idejéből származó, Szibéria benépesítését célzó büntetésforma szovjet változata. A kijelölt hely rendszerint az Uraltól K-re fekvő benépesítendő ter., ahová főként az eu. nemzetek, szakképzett társad. csoportok tagjait, a kuláktalanításkor a parasztok millióit hurcolták el karhatalmi segédlettel. A ~ek intézményének célja a SZU népeinek összekeverése, elszlávosítása, a komm. propagandát elutasítók addigi környezetéből való kiszakítása. - ~ként hurcolták el szülőföldjükről a volgai németeket, a csecseneket, a tatárokat stb. A ~ek külön csoportját alkották 1928-37: a szabadtelepesek (volnoposzelenyecek), akiknek munkateljesítményükért engedélyezték, hogy a büntetésük ideje alatt a lágeren kívül, családjukkal együtt szabadon lakjanak. 1937: a szabadtelepeseket ismét lágerlakókká tették. 88

Koncepciós perek 1993:137.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.