kommunikáció (lat.): 1. erkölcsi értelemben közös birtoklás vagy közös cselekvés, mely által más értékeinek vagy bűnének válik részesévé az ember. - 2. A Szentírásban Izrael a maga vallása védelmében nem vállalhatott ~t a pogányokkal (Sir 13,22). Az Egyh-on belül a ~ alapja a →communio, elsősorban a Krisztus testében és vérében való részesedés (ApCsel 2,42; 1Kor 10,16). - 3. filozófiailag személyek közti kapcsolatfölvétel,  kapcsolattartás. Pozitív tartalommal főleg az egzisztencialista-perszonalista gondolkodók (M. Scheler, M. Buber, F. Rosenzweig, F. Ebner, K. Jaspers, G. Marcel, E. Mounier) használják. J. P. Sartre szerint a többi emberrel való érintkezés minden szerencsétlenség forrása („a másik ember a pokol”). - Jaspers megkülönböztet objektív és egzisztenciális ~t. Előbbi a szokványos társad. érintkezés, mely nem érinti az én-t magát. Utóbbi a szabad kezdeményezésen alapuló, személyes, bensőséges, kölcsönös kitárulkozás, ahol ki-ki valódi önmagát adja. Ezzel a személy kilép  bezártságából és kiszolgáltatottá válik. Az emberi létezés tehát ~ és magányosság között feszül. A ~ forrása a szeretet, eredménye az igazság (a jaspersi „transzcendencia”) elérése, s ezzel a ~ a bölcs. kezdete, kiindulópontja. - A ~ fogalmát egyesek (L. Binswanger, Ph. Lersch, E. Sapir) a lélektanban ill. a mélylélektanban is alkalmazzák. - A ker. tanítás szerint a ~ gyökerei a →kinyilatkoztatásba nyúlnak: Isten megszólította az embert és várja válaszát (→dialógus, →én-te kapcsolat). A ~ ősképe az Istenen belüli párbeszéd, a Szentháromság személyei közötti ~ (→szentháromságtan). Az ember számára a ~ erkölcsi, lelki alapját minden viszonylatban (→ökumenizmus, →társadalom, →család, →felebarát) ezek a tények határozzák meg. - 4. tájékoztatás. A 20. sz. végén a technika fejlődésével a ~ korábban nem ismert lehetőségei nyíltak meg az igehirdetés, de a →manipuláció számára is. **

LThK VI:409.