kommendátor (lat. 'ajánló, pártfogó'; ném. Commendur, Komtur): 1. egyházi →lovagrendben a legkisebb igazgatási egység (rendház, hozzátartozó birtok, esetleg vár) elöljárója. A ~ elnevezés 1150 k. a →Jeruzsálemi Szent János Lovagrendben és a →Templomos Lovagrendben már élt, 1198: a →Német Lovagrend is átvette. Jogköre fokozatosan kiterjedt a közigazg., gazd., katonai, bírói és egyh. ter-ekre is. Fölöttesei: a rendtartományi ~ (Landkomtur) és a →nagymester. Alárendeltjei: a →perjel (prior) azokban a rházakban, ahol legalább 12 testvérből álló konvent volt, és a vice~, aki a rház belső ügyeit vezette. - 2. megüresedett egyházi hivatal (püspökség, apátság) ideiglenes vezetője a karoling kortól (→karolingok). Rendszerint a szomszédos pp. v. apát kapta a megbízatást, melynek ideigl. jellege elvileg kizárta, hogy a ~t a méltóság- v. javadalomhalmozás vádja érje. Előfordult, hogy a ~ a megüresedett hivatalt akár haláláig betöltötte. Ez esetben a hivatal jövedelmeit a ~ra ruházták, amit eredeti tisztségéből fakadó jövedelmeinek csekély volta v. elvesztése indokolt. A 13. sz-ra már világi személy is lehetett ~, aki a jövedelmet élvezte, de egyházkormányzati feladatokat nem végzett. 1247: ezért a II. →lyoni zsinat a ~ kinevezését helybenlakáshoz kötötte, és megtiltotta a javadalomhalmozást. VIII. Bonifác p. (ur. 1294-1303) csak szükség esetén s legföljebb 6 hónapra engedélyezte a ~i megbízatást. A →nyugati egyházszakadás alatt az egymással vetélkedő pápák és ellenpápák egyh. javadalmak kommendációba adásával gyarapították pártolóik számát. - A ~ intézményét a →trienti zsinat betiltotta, a gyakorlatban azonban az →egyházi birtokok világi kézbe kerülésével szűnt meg (→reformáció, →szekularizáció). Ba.J.

LMA V. - Pósán László: A Német Lovagrend tört. a 13. sz-ban. Debrecen, 1996.