koldulás: az élet fenntartásához szükséges javak naponkénti kéregetéssel való összegyűjtése. - 1. Az ókorban a →koldus már Homérosz idejében oltalomban és némi vendégjogban részesült anélkül, hogy állandó tartózkodásra igényt tarthatott volna. A gör-ök hite szerint az istenek különösen oltalmazzák a koldusokat, s aki bántalmazza őket, azokat megbüntetik. Diogenész isk-jának hívei, a →cinikusok téves megalázkodásból éltek koldusként. - Rómában ált. szokás volt, hogy a hajótöröttek a szerencsétlenségüket ábrázoló képpel koldultak. A római cs-ok idejében a ~ szinte mesterséggé fajult, ami sok csalásra és visszaélésre is lehetőséget adott. Seneca följegyezte (Contr. 10), hogy a koldusok fölszedték a kitett gyermekeket, s megcsonkítva a ~ cégéreinek használták őket. - 2. A középkori városokban szokásjog v. törv-ek szabályozták a ~t, melyre a →koldusbíró felügyelt, a csalókat kiszűrte és megbüntette. A hagyomány előírta a koldusnak adandó alamizsnát: kenyeret, tojást v. pénzt. A koldusoknak megszokott útvonaluk volt, búcsúkat, vásárokat, sokadalmakat kerestek föl, a nagy falusi lakodalmak maradékából részesedtek, vasárnap ill. egyh. ünnepeken a tp-ajtó előtt meghatározott helyük volt. - 3. A koldusetetés szokása szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában, ált. a →lakodalom és a →halotti tor része. Ősi meggyőződésre vezethető vissza, mely szerint az ünnep javaiból áldozni kell azoknak is (→ételáldozat), akik a testi szem számára nincsenek jelen, így pl. az elhunytaknak, akikkel a régiek hite szerint sem szakadt meg a halállal a kapcsolat. Később a sírra, a szabadba kitett élelmet a koldusnak adták. Egyes helyeken szokásos volt kenyérsütéskor a koldusoknak külön kis cipót (istencipó) sütni. - Ilyen és más szokások által a koldusok a kisebb-nagyobb közösségek részét alkották, számon tartották őket. Voltak pléb-k, házak, ahol egy-egy koldus rendszeresen kapott élelmet, olykor ruhafélét. A II. vh. előtt létezett a házaló koldus, aki az ajtó mellett megállva köszönt, énekelt (hegedült), v. imádkozott, falvakban a híreket hordozta. - 4. A →koldulórendek tagjai részben az önmaguk (rendjük) létfenntartásához szükséges dolgokat gyűjtötték össze, részben segítették a rászorulókat (akik nemegyszer szégyellték a ~t). ~uk alapja az alázat és a felebaráti szeretet gyakorlása (→szerzetesi fogadalom). - 5. Okai. Míg a 20. sz. közepéig ált. váratlan szerencsétlenség, súlyos betegség, háború stb. taszított embereket a ~ba, a fogyasztói társad-ak nagyvárosaiban mind több ember jut a hajléktalanok sorsára, azaz ~ra, többnyire az elmagányosodás (válás, öregek kitaszítása), az →én-te kapcsolatok eldurvulása, a →szolidaritás hiánya, lelki- és szenvedélybetegségek (alkoholizmus, kábítószer) miatt. A modern társad-ak v. tudomást sem vesznek az rászorulóról, v. látszatmegoldásokkal bonyolítják a problémát: a hajléktalanok előbb-utóbb kapcsolatba kerülnek a bűnözéssel, ami növeli irántuk az ellenszenvet. E spirál gyorsuló mozgása a fogyasztói társad-ak jellegzetessége. - 6. A ~ és a ker. ember. Bár a ~nak minden korban megvoltak a vámszedői, a ker. ember, Jézus szavát követve, pusztán emiatt „nem fordulhat el attól, aki kér tőle” (vö. Mt 5,42; Lk 6,30). Az →okosság és a →megkülönböztetés képessége e kérdésben is eligazít: amikor az ember nem biztos a dolog megítélésében, de van módja segíteni, inkább segítsen, mint hogy az igazán rászoruló az alamizsna megtagadása miatt súlyos kárt szenvedjen. Az alamizsnát mindig pár szavas imádságnak kell kísérni a kolduló személy anyagi és lelki erősödése érdekében. **

MNL III:239. - EH II:219. - Balogh-Gergely I:34.