kivándorlás (lat. emigratio): tartós vagy végleges letelepedés külföldön jobb megélhetés vagy munkavállalás céljából. Ellentéte a bevándorlás, betelepítés, az erőszakolt ~ a →kitelepítés. - Az emberiség társad-má szerveződése óta létezik; fő oka a ter. túlnépesedése v. az életkörülmények megváltozása, ami veszélyezteti az ott lakók biztos megélhetését. ~ volt az ókorban a gör. városállamok gyarmati telepeinek létesítése, a róm. veteránok peremvidéki szabad földeken való letelepítése, stb. Bizonyos értelemben a →népvándorlás a legnagyobb ~i hullám Eurázsiában, amikor törzsek és népek tömegei keltek útra K-ről Ny-ra, elhagyván eredeti szálláster-üket (legutoljára a →cigányok), amit vsz. az éghajlatváltozás és a népességszaporulat együttes hatása idézhetett elő. - A feudalizmusban a munkaerő elvándorlását, a ~t törv-ekkel, →röghözkötéssel akadályozták. 1492: Amerika fölfedezése indította meg újra az azóta is tartós eu. ~t, előbb Ny-Eu. gyarmatosító áll-aiból (Anglia, Spo., Fro., Port., Németalföld), majd a 19. sz. közepétől Közép-Eu-ból (Olo., Lengyo., Mo.), ahol a szétdaraboltság és az idegen elnyomás pol. menekültekkel is növelte a ~t. 1800-1914: 50 millió ember hagyta el Eu-t, ebből 32 millió az USA-ban telepedett le, a többi szétszóródott a nagyvilágban. Kivándorlók népesítették be fehér emberrel Ausztráliát, szinte kiirtva az őslakókat. A 19. sz: Kínából és Japánból is megkezdődött a ~, főként É-Amerikába, s a brit gyarmatosítók ösztönzésére Indiából a csendes-óceáni szigetekre, K- és D-Afrikába. Az 1880-as évek eu. gazd. nehézségei, az amerikai és ausztráliai aranylelőhelyek gyors meggazdagodást sejtető lehetőségei, az →indiánok kirablásával járó könnyű földszerzés, majd a századforduló gazd. föllendüléséből adódó munkaerő-kereslet meggyorsították a ~t. Az 1917. XI. 7-i bolsevik államcsíny után a polgárháborút követő határzár véglegesítéséig Oroszo-ból a tehetős nemes és polgárcsaládok százezrei menekültek el, ha módjuk volt rá. 1919 u. a →versailles-i békerendszerben a vesztes és megcsonkított áll-ok kisebbségbe került nemzetrészeinek településein hivatalos áll. segédlettel ~i toborzóirodák szervezték a ~t (pl. Bánátban, Erdélyben a m-okét D-Amerikába). A nácik hatalomra kerülése (1933) után a nagyméretű zsidó ~ miatt 1938-tól a legtöbb addig befogadó orsz. is korlátozta és meghatározott számokhoz kötötte a beengedhetők számát (ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1948: megalapíthatták Izrael áll-ot). Az USA minden orsz-ra „arányos” részt (kvótát) állapít meg, amit különböző elvárásokkal kiegészítve nehezít (feledve, hogy „Amerika az amerikaiaké”, ami a Mexikó felől érkező törvénytelen bevándorlók sokaságát eredményezi). - Mo-ról a ~ a szomszédos áll-okba mindig létezett, de csak töredéke volt a bevándorlásnak. Az 1848/49-i szabharc leveretését követő önkényuralom a pol. menekültek ezreit szórta szét Ny-Eu-ban és Amerikában, ezek egy része a →kiegyezés után hazatért. 1860 k. átlag 60 napig, 1890 k. átlag 30 napig tartott az aratás, ami sok nincstelennek az egyetlen megélhetési lehetőséget biztosította.

A megélhetési gondok miatt az 1870-es é. végétől Sáros, majd Szepes (10 é. alatt kb. 10 ezer fő), Zemplén vm-ből (1914-ig kb. 90 ezer fő) indultak Amerikába, majd folyamatosan az egész Felvidéken a ~ lett a nehézségek megoldásának ellenszere. 1914-ig a Felvidékről 483.703, Erdélyből 226.547, az Alföldről 348.210, a Dunántúlról 136.116, Horvát-Szlavóno-ból 195.289 fő vándorolt ki; 1870-1913: össz. 1,8 millió m. honpolgárunk vándorolt ki. 1905-07: össz. 528.045, a ~ csúcsévében, 1907: kb. 210 ezer (USA-adat, m. adat szerint 192.982) fő hagyta el Mo-ot. 1908-13: össz. 528.022 lélek távozott. A kivándoroltak kb. 2/3-a véglegesen letelepedett, kb. 400 ezren hazatértek. 1921-42: kb. 52 ezer fő távozott (12.500 Kanadába, 2500 az USA-ba, Fro-ba, Belgiumba, D-Amerikába). A ~t a 20. sz. elején a köv. lapok is segítették: Kivándorlási Értesítő (1903-07, m., ném., horvát és tót nyelvű), A Kivándorló (1904-05), A Rög (1907), Kivándorlási Ellenőr (1908), Kivándorlók Lapja (1919-20?). - 1929: 9661 (ebből m. anyanyelvű 8286), 1930: 6249 (5148), 1931: 1456 (1249), 1932: 799 (726), 1933: 847 (758), 1934: 909 (830), 1935: 1110 (1035), 1936: 1080 (979), 1937: 1533 (1422), 1938: 1610 (1487), 1939: 2135 (2026), 1940: 1161 (1086), 1941: 365 (352), 1942: 16 fő (10) vándorolt ki, ezután nem közöltek adatokat. - 1945: a szovjet „felszabadítás” elől kb. 250 ezren menekültek No-ba, a menekülttáborokból nagyrészük szétszóródott a nagyvilágban (közülük 1948-52: csupán kb. 16 ezren telepedhettek le az USA-ban). A hazai pol. üldözések elől 1945-47: és 1956-57: kb. 140-150 ezren menekültek el, s lettek a →szitok-átok nyelv szóhasználatában „disszidensek”, amit 1963 u. (az 50 $-os útlevéllel) a külf. turistautakról vissza nem tértek száma évente több százzal v. ezerrel is gyarapított. 1990 u. a ~t a befogadó orsz-ok munkaerő-keresleti érdekei szerint keretszámokkal korlátozzák, de liberális politikusaik ösztönzik Közép-Eu. orsz-ait az ázsiaiak és afrikaiak befogadására. 88

Nemzetgazd. Szle 1881:III. (Bujanovics Sándor: A felvidéki, különösen a Sáros vm. ~ról) - M. Gazdák Szléje 1903. (Árkövy Richárd: Az Egyesült Államok a bevándorlás ellen) - Egán Ede: A ~ üzeme és a fiume-newyorki vonal jelentősége. Uo., 1903. (Klny. M. Mérnök és Építész Egylet Közl.) - Thirring Gusztáv: A mo-i ~ és a külf. magyarság. Uo., 1904. - Majláth József gr.: A ~ról. Uo., 1907. (Klny. Kath. Szle) - Barcza Imre: Mo-i ~ok irod-a. Bp., 1908. (Klny. Közgazd. Szle) - Balás Károly: ~unk és visszavándorlásunk tekintettel Au-hoz való viszonyainkra. Kassa, 1908. - Gerényi I. József: Az amerikai ~ oka és hatása. Bártfa, 1913. - ~i Tanács iratai II. Uo., 1916. (Gaál Jenő: A háború utáni sürgős teendők a ~ és visszavándorlás tárgyában) - Laky Dezső: 15 év ~unk tört-éből. Uo., 1918. (Klny. M. Stat. Közlem.) - M. Külpol. 1924. (Ferenczi Imre: A kontinentális vándorlások) - Gaál Jenő: Kényszerkivándoroltatás. Uo., 1925. (Klny. Közgazd. Szle) - Nagymagyarország 1928. (Pechány Adolf: A felvidéki ~ról) - M. stat. zsebkv. 1933:36; 1936:46; 1940:72; 1943:64. (utoljára tettek közzé adatokat) - Nagy Iván, vitéz: A magyarság világstat-ja. Uo., 1931. - Országút 1936. (Forró Mariann: Vándormozgalmak a vh. után hazánkban és az utódállamokban) - Kovács Imre: ~. Bp., 1938. - Hova és hogyan lehet kivándorolni? Összeáll. Aba Sándor. Előszó Vázsonyi János. Bp., 1939. - Új Idők lex. VIII:3875. - Halácsy Dezső: A világ magyarságáért. Uo., 1944. - Puskás 1982.