kishitű, kicsinyhitű (lat. modicae fidei): a hit, pontosabban a bizalom kicsiségét kifejező összetett jelző. - A kifejezés csak Mt-ban fordul elő, olyan helyzetekben, amikor az Atya és Jézus Krisztus hatalmában kellene és lehetne bízni, s ehelyett a tanítványok, még az apostolok is, félnek, aggodalmaskodnak: a →hegyi beszédben a mezei virágok szépségével példázza Jézus az atyai gondviselést, mely a ~ ember iránt nagyobb, mint az értelmetlen lények felé (6,30). ~ volt Péter, amikor vízen járva kételkedett és merülni kezdett (14,32). ~ek voltak az ap-ok, amikor rémülten ébresztették Jézust a viharba került csónakban (8,26), majd amikor egymást hibáztatták, hogy nem vittek magukkal kenyeret (16,8). **

BL:1002.