királyi trón betöltése: a →királyi hatalom továbbszármaztatása. - A népek államuk keletkezését és fönnmaradását ősi dinasztiájukhoz fűzték, ezért uralkodójuk csak abból a családból származhatott. A vérségi hagyomány a ker. korban is megmaradt, amint ezt Anonymus a vérszerződésben kifejezte: mindig →Álmos nemzetségéből kell erednie az uralkodónak. A változás csak az, hogy az →Árpád-házból való kir-aink nem a pogány fejed-et, hanem az országalapító első kir-t, I. (Szt) Istvánt tartották vérségi joguk forrásának, és alattvalóik is a szt kir-ok családját emlegették. - A vérségi hithez a ker. korban az →alkalmasság elve is kapcsolódott, mert az egyh. az uralkodó családból azt támogatta, aki a ker. uralkodó eszményének leginkább megfelelt. A kk. nem ismerte a született trónörököst, mert az uralkodó nem személyes öröklési jogon, hanem megállapított, elismert rend szerint jutott a trónra. Az egész nemzetségnek volt trónigénye, annál szilárdabb, minél régibb az uralkodó család. Az előd minden vérrokonának volt utódlási képessége, de hogy ki jogosult a trónra lépni, azt általában a család maga döntötte el. Némelykor hosszabb időn át az orsz. fölosztása történt meg az uralomra hivatottak között, máskor, mivel a legközelebbi vérrokonok érdeke összeütközött, az uralkodó kijelölhette utódát, amint az nemcsak a tör., hanem a szomszédos szláv népeknél és nálunk is szokásban volt. I. (Szt) István annyira igénybe vette ezt a jogot, hogy miután először kijelölt fia, Imre meghalt, nővérének fiát, női ágon Árpád vérét, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául, mert az Árpád-házi hercegektől féltette a kerséget. A kir-t a „carnalis amor” ('testi szeretet') természetesen mindig fia kijelölésére késztette. - Az uralkodó fiának öröklése azonban nem érvényesülhetett mindig atyja testvéreinek, a család idősebb tagjainak trónigényével szemben: gyakran fegyver döntötte el a család tagjai közt a trónigényeket. Az alkalmasság sokszor az uralkodó testvére mellett szólt elsőszülött fiával szemben, ő ui. a legfontosabb uralkodói tevékenységre, a hadvezetésre alkalmasabb lehetett, míg a gyermek uralma fölbomlást idézett volna elő. Így alakult ki a →senioratus elve, mely szerint az idősebb családtag inkább jogosult az uralom átvételére, mint a fiatalabb. A senioratussal mindenfelé találkozunk a kk-ban, nálunk is érvényesült az Árpád-kor első századaiban. Pl. amikor I. Endre (ur. 1046-60) öccsének, Bélának tett ígérete ellenére még életében ném. mintára fölkenette és megkoronáztatta Salamont (ur. 1063-74), a szert. folyamán Jákob áldásából ezt énekelték: „Esto dominus fratrum tuorum...” (Ter 27,29). Mikor Bélának a szavak jelentését megmagyarázták, fölháborodott azon, hogy kisgyermeket (infantulus) tesznek meg helyette kir-nak. - A primogenitura, az elsőszülött fiú trónöröklési joga a 12. sz: kezdett megvalósulni (→elsőszülöttség). Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) megvakítással tette alkalmatlanná a trónöröklésre öccsét, Álmost, hogy fiának, II. Istvánnak (ur. 1116-31) biztosítsa a trónt. Ez címében (Stephanus, filius Colomanni regis, 'István, Kálmán kir. fia') is hivatkozott az elsőszülöttségi öröklésre. II. Géza (ur. 1141-62) címe: Ego, Geisa secundus, rex secundi Belae regis filius, sceptra paterni regni scilicet Hungariae... iure hereditario obtinens... 'Én, második Géza, második Béla király fia, az atyai ország, ti. Mo. jogarát örökség jogán nyerve'. - Géza fiának, III. Istvánnak (ur. 1162-72) atyja fivéreivel kellett küzdeni az uralomért, akik vele szemben el is nyerték a koronát (II. László ur. 1162-63, IV. István ur. 1163), ami mutatja, hogy a primogenitura még nem tudott megszilárdulni. Csak nagybátyjai gyors elhalálozása mentette meg a trónt III. István számára. Nem ok nélkül mondja Kinnamosz János, az egykori bizánci krónikás, hogy „az a törvény van a magyaroknál, hogy a korona mindig az életben lévő testvéreket illeti” és a trón örökösét urumnak nevezik. - A primogenitura végleges győzelmét az mozdíthatta elő, hogy II. Bélától kezdve (ur. 1131-41) minden kir-nak volt felnőtt fia, aki túlélte őt. - Az Egyh. a szokásszerűleg kifejlődött öröklési módot szabatosan megformulázva a belső békét biztosította. A nép közreműködése a ~nél csupán a →királykoronázáskor kifejezésre juttatott helyeslés (→acclamatio) volt, melyről már I. (Szt) István idejében tudunk, de az előkelők hozzájárulása, vagyis a →királyi tanács közreműködése az utód kijelölésénél is szerepelhetett. - Már III. Andrást (akit a m. udvarban nem tartottak Árpád-házi hg-nek) a főpapok és főurak ismerték el m. kir-nak (ur. 1290-1301). András halálával mindkét párt I. (Szt) István nőági leszármazottai közt kereste az utódot. Az uralkodó nevezésének jogát már VII. Gergely p. (ur. 1073-85) vitatta, arra hivatkozva, hogy I. (Szt) István az orsz-ot hűbérként fölajánlotta a Sztszéknek, aminek semmiféle bizonyítéka sincsen. VIII. Bonifác p. szerint (ur. 1294-1303) a p-nak, aki minden kir. és birod. fölött áll, joga van gondoskodni a megüresedett trón betöltéséről. A Sztszék már III. Andrással szemben Károlyt, V. István leányának, Máriának és Anjou II. Károly nápolyi kir-nak a fiát állította föl trónjelöltként. Ennek halála után fia, Károly Róbert volt a p. jelöltje; az orsz. nagyjainak túlnyomó része a női ágon az Árpádokkal szintén rokon II. Vencel cseh kir-nak ajánlotta föl a koronát. Ő maga helyett fiát küldte kir-nak. - A p. bírói széke elé idézte a trónigények elbírálása végett, Vencel azonban nem ismervén el a p. döntési jogát, nem jelent meg, mire VIII. Bonifác az ő távollétében hirdetett ítéletet: a trón Károly Róbertet illeti meg öröklés jogán (ur. 1308-42). A p. Károly ellenségeit kiátkozással fenyegette meg, és föloldotta alattvalóit a hűségeskü alól. Erre a pp-ök elhagyták Vencel pártját, aki atyja halála (1305) után távozott az orsz-ból. - Az urak egy része Ottó alsó-bajor hg-et, női ágon szintén Árpád ivadékát, akinek Vencel átadta a m. koronát, választotta és koronázta meg Mo. kir-ává (ur. 1305-07). Csak mikor Ottó Apor László erdélyi vajda fogságába esett, aki vele együtt a koronát is megkaparintotta, és V. Kelemen p. (ur. 1305-14) újból erélyesen állást foglalt, ismerte el az egyháziakból és világiakból álló gyűlés 1307: Rákos mezején Károlyt és utódait a törv-es öröklés rendje szerint Mo. kir-ának és természetes urának. Azaz a gyűlés dinasztiát választott. 1308: a p. Károly Róbert igényeinek végleges biztosítására legátust küldött Mo-ra →Gentilis bíb. személyében. Mikor ő fejtegette a p. jogait, közbeszólásokkal zavarták, mondván, hogy a p-nak nincs joga a trón betöltésére. A bíb. elismerte, hogy a p. csak azt erősítette meg a trónon, akit megválasztottak az ország kk. szokása szerint, és az egyh. a jövőben is csak azokat fogja megerősíteni, akiket ők megválasztanak. - Az Anjouk dinasztiájában is érvényesült az elsőszülöttségi öröklés elve, melyre I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) és udvara állandóan hivatkozott, sőt ez eddig ismeretlen módon a női ágra is kiterjedt. Máriát, Lajos leányát, az atyja temetése utáni napon, 1382. IX. 17: megkoronázták (ur. 1382-95). A család távolabbi férfiágából származó hg., II. (Kis) Károly megkísérelte ugyan a trón megszerzését, de uralma csak rövid időre 1385. XII. 31-1386. II. 7: szakíthatta meg Máriáét. - Zsigmond (ur. 1387. III. 31-1437. XII. 9.) volt az első m. uralkodó, aki nem vérbeli leszármazásnak, hanem választásnak köszönhette trónját; tudatosan hivatkozott is megválasztására, hogy felesége, Mária öröklési jogcímétől való függetlenségét hangoztassa. - Zsigmond a ném. tart-urak módjára öröklési szerződéseket kötött, a rendek maguknak követelték a választás jogát, hogy választás útján rendelkezhessenek ebben a legfontosabb közjogi kérdésben. Hiába biztosította Zsigmond szerződésben vejének és leányának a trónt, a rendek szükségesnek tartották megválasztásukat. Zsigmond leánya, Erzsébet mégis öröklés jogcímére hivatkozott. - Albert (ur. 1437-39) halála után a trónt mindig választás útján töltötték be, s ez I. Ulászló (ur. 1440-44) megválasztásánál akkor is érvényesült, amikor az elhalt kir-nak volt (igaz csak utószülött) fia, akit anyja az öröklési elvre hivatkozva 1439. V. 15: megkoronáztatott. A rendek szerint a hatalom átruházása most már a nemzet akaratától függött, mely a tör. veszedelem idején nem tarthatott alkalmasnak csecsemőt a kir. teendők elvégzésére. 1444. XI. 10: Ulászló eleste után (→várnai csata) mégis elismerték kir-nak az elhalt kir. fiát. - A kir-választásra vonatkozó első törv., az 1447:30. tc. szerint „ha a kir. bármely időben meghalna, akkor a főpap és báró urak ne egyenetlenkedjenek az új kir. megválasztása miatt, hanem az egyes vm-kből összehíva bizonyos nemeseket, velük egyetértve hajtsák végre a választást”. - Ezután is a főurak véleménye volt a fontos a kir-választásnál. I. (Hunyadi ) Mátyás (ur. 1458-90) megválasztását is főúri csoport állapította meg előzetesen, a nemesség csak elismerte jelöltjüket. 1490: is, mivel Mátyásnak törv-es fiúutódja nem volt, II. Ulászlót (ur. 1490-1516) a főpapok és főurak jelölése alapján kiáltotta ki a köznemesség. Fiát, II. Lajost (ur. 1516-26) atyja két éves korában, 1508. VI. 4: megkoronáztatta az ogy. hozzájárulásával, és tkp. választás nélkül jutott trónra. - A 14-15. sz: a ~ének joga a rendeket illette meg abban az esetben, ha a kir-nak nem volt törv-es fiúutóda, akinek öröklési jogával szemben sohasem merült föl kétség. 1505: a Rákoson összegyűlt rendek Szapolyai János érdekében elhatározták, hogy „soha többé nem fogunk külföldi nemzetiségű, idegen nyelvű embert királyunkká megválasztani, hanem csak az uralkodás hivatalára alkalmas magyart megválasztani és elismerni”. - Öröklési szerződéseket kötöttek kir-aink Zsigmond után is, de az idegen trónvárományosok most már szükségesnek tartották, hogy ezeket a rendek az ogy-en jóváhagyják. Valamennyi ilyen szerződés a Habsburgok útját egyengette a m. trónra. A korona visszaszerzése végett III. Frigyessel 1463: kötött egyezményben Mátyás a cs-t atyjává fogadta, és vállalta a kötelezettséget, hogy ha ő törv-es fiutód nélkül halna meg, a rendek Frigyest v. valamelyik utódját fogják kir-nak megválasztani. A háborús viszony, mely „atya” és „fia” közt bekövetkezett, a m. rendek szemében érvénytelenné tette a szerződést. - Mátyás halála után Miksa, Frigyes fia a trónkövetelő. Seregének előnyomulása arra indította Ulászlót, hogy 1491. XI. 7: szerződést kössön vele Pozsonyban, mely szerint, ha Ulászló fiúörökös nélkül halna el, a m. korona Miksára v. az ő egyenesági örököseire szállna. A m. kir. kötelezte magát, hogy 2 ogy-en elfogadtatja a rendekkel ezt a szerződést, és megesketi őket annak megtartására. Miksa cs. (ur. 1493-1519) azt is kikötötte, hogy a jövőben minden hivatalába lépő főpap, országnagy és végvári kapitány, koronaőr tartozik ilyen esküt tenni Miksának, hasonlóképpen Ulászló esetleg kiskorú fiának gyámjai is. - Az 1505. é. határozat után Miksa újból fegyverrel iparkodott igényeinek érvényt szerezni, és a rendek, jóllehet örök szolgasággal fenyegették meg a határozatban annak áthágóit, a kir-lyal együtt követeket küldtek a Miksával való tárgyalásra. Megbízólevelüket még Szapolyai János is aláírta. A tárgyalások eredménye 1506. VI. 19: a Habsburgok trónigényeit biztosító →Jagelló-Habsburg családi szerződés volt, melyet 1515. VII. 22: újabb megállapodás egészített ki (→Habsburg-Jagelló házassági szerződés). Ezek értelmében Ferdinánd, Miksa unokája nőül veszi Ulászló leányát, Annát, s Lajos, Ulászló fia Máriával, Ferdinánd nővérével köt majd házasságot. - Választói föltételek. A választók a nemesi jogok és szabadságok, azaz a rendi alkotmány biztosítását kívánták elérni. A régi szabadságok és a jó szokások megtartása minden „választási capitulatio”-nak leglényegesebb része. 1387: Zsigmondot ezen és a Sztkorona dicsőségének szolgálatára vonatkozó ígéreten kívül olyan föltételek megerősítésére kötelezték, melyekkel a választásban részt vett főúri liga érdekeit védeni és az idegenek érvényesülését megakadályozni akarták: csak m. főpapokat és főurakat fogad be tanácsába, melynek a tagjai közé a liga beleegyezése nélkül senkit föl nem vesz és senkit onnan ki nem zár; külföldieknek nem fog birtokot adni. - 1440: Ulászló lengy. kir-hoz „az egész ország megbízására és tekintélyére támaszkodó” követség vitte a föltételeket, melyek mellett a rendek őt egyhangúlag kir-lyá választották. Ezeket ő országa báróival megerősítette, az alkotmányos ígéret mellett kötelezte magát arra, hogy Mo-ot Lengyo. erejével is megvédi a tör. ellen, s Lengyo-ot m. segítséggel a tatár ellen. Elődjei adományait fenn fogja tartani. Az orsz. összes tartozékait iparkodik visszaszerezni. Az orsz. határain túlra száműzött lázadókat és hűtleneket és Borbála özvegy kirnét sem fogja az orsz-ba visszafogadni. - Hunyadi Mátyás helyett megválasztása előtt anyja, Szilágyi Erzsébet és nagybátyja, Szilágyi Mihály kötött megállapodást a főurakkal. II. Ulászló terjedelmes föltételeket fogadott el, „melyek alatt” őt a rendek kir-lyá választották meg. Ezeknek egyik csoportja a rendi alkotmány védelmét és az idegen befolyás távoltartását célozta. Az alkotmányígéreten kívül kötelezte magát, hogy az ártalmas újításokat, melyeket Mátyás hozott, köztük a portánként kivetett egyforintos adót, el fogja törölni. A koronát az országban fogja őriztetni. Idejének nagyobb részét Budán fogja tölteni (ezt cseh kirsága miatt kötötték ki). Csak m. tanácsosokkal és udvartartással veszi magát körül. Egyh. és világi méltóságokra csak m-okat nevez ki, és jószágokat sem ad külföldieknek. A cseh koronához tartozó tart-okat csak 400 ezer arany váltságdíj fejében fogja visszabocsátani, amint erről Mátyás megállapodott. A váltságdíjat a korona őrzői veszik át. Az osztr. hódításokat is megtartja és hasonlóképp csak váltságdíjért bocsátja vissza. Mindez nem akadályozta meg Mátyás hódításainak rövid időn belül ellenszolgáltatás nélküli elvesztését. - 1526-1920. A mohácsi katasztrófa után mindkét párt, mely már a végzetes ütközet előtt szemben állt egymással, kir-t választott. A Verbőczi vezetése alatt álló köznemesi párt Székesfehérvárt az orsz. életben maradt nagyjainak (nádor, kancellár, tárnokmester) távollétében az 1505. évi rákosi határozatra való hivatkozással 1526. XI. 5: Szapolyai Jánost választotta és koronázta kir-lyá, kinek Erdély és egész Mo. a Ny-i keskeny szegély kivételével a birtokában volt (ur. 1526-40). II. Lajos özvegye, Habsburg Mária és Báthory István nádor, aki erre hivatva volt, XII. 17: kir-választó ogy-t hívott össze Pozsonyba, melyre kevesen mentek el. A gyűlésen Ferdinándnak az utolsó dinasztiával fennálló rokoni kapcsolataira, örökösödési szerződésekre, s arra hivatkoztak Ferdinánd hívei, hogy egyedül neki volna hatalma a törökkel eredményesen szembeszállni. A fehérvári gyűlés határozatait, mivel azt nem a nádor hívta össze, törvényteleneknek nyilvánították, és Ferdinándot egyhangúlag kir-lyá választották (ur. 1526-64). - A horvát ogy. 1527. I. 1: ugyanilyen határozatot hozott, míg Szlavónia I. 8: János kir. pártjára állt. Ferdinánd megígérte, hogy az orsz. rendjeinek szabadságait és kiváltságait, a törv-eket, köztük az Aranybullát megtartja, idegeneknek sem főpapi méltóságokat, sem hivatalokat nem adományoz és őket m. tanácsába föl nem veszi. - 1527. VII. 20: Ferdinánd elfoglalta Budát János kir-tól, aki előbb Erdélybe, 1528. III: Lengyo-ba kényszerült menekülni. A rendek a Budára összehívott ogy-en, ahol János kir. legkiválóbb hívei is megjelentek, újból elismerték kir-nak és 1527. XI. 3: Székesfehérvárott megkoronázták Jánost. Ehhez járult Szlavónia rendjeinek és Erdély 3 nemz-ének az elismerése is. Miután I. János kir. fegyveres támogatást kért és kapott a szultántól, hosszas harc folyt a 2 kir. között, mely 1538. II. 24: a →váradi békével végződött. I. János megtartotta Erdélyt és Mo-nak birtokában levő K-i, nagyobb részét kir. címmel, de halála után az egész orsz. Ferdinándé lett volna. Szapolyai halála (1540. VII. 17.) után özvegye, Izabella (I. János kívánsága szerint) 2 hetes fiát, János Zsigmondot kir-lyá kiáltatta ki, és megszerezte részére a szultán támogatását. A szultán 1541. VIII. 29: birtokába vette Budát és az orsz. középső részét, Izabellának és fiának csak Erdélyt és a tiszántúli részeket hagyta meg, adó kötelezettsége mellett. - I. Ferdinánd pol. okokból, hogy János kir-lyal e téren a versenyt fölvehesse, választásnak vetette ugyan alá magát, miként előbb Cseho-ban is, mégis mindkét országban örökös kirságnak tekintette uralmát. Cseho-ban a rendek ezt el is fogadták és Ferdinánd utódait még az uralkodó életében elismerték, azzal a föltétellel, hogy trónrajutásuk idejében az orsz. szabadságait megerősítik. - A rendek, akik 1539: még Ferdinándnak az ogy-t megnyitó s uruk öröklési jogára hivatkozó biztosaival szemben régi szabadságaik értelmében a szabad választást hangoztatták, az 1547:5. tc-ben utódaira nézve elismerték az öröklés jogát. Ferdinándot ugyanis kérték, hogy ha önmaga nem lehet az orsz-ban, küldje be maga helyett a fiát, mert „ők nemcsak őfelségének, hanem fiúörököseinek uralma és hatalma alá vetették magukat örök időkre”. - Ferdinánd fiát, Miksát a rendek hosszas tárgyalások után még atyja életében elismerték és 1563: és II. Miksaként m. kir-lyá koronázták (ur. 1564-76). 1572: Miksa fiával, Rudolffal is ez történt (ur. 1576-1608). - Rudolf nőtlen volt. Utóda, Mátyás erőszakos módon jutott a trónhoz, miután bátyját, aki nem akarta a Bocskaival kötött →bécsi békét elfogadni, a m., osztrák és morva fölkelő rendek élén fegyverrel kényszerítette a lemondásra. II. Mátyást (ur. 1608-19) ogy-en választották meg, és ámbár koronázási esküje ugyanaz volt, mint Ferdinándé és utódaié, mint megválasztottnak föltételeket kellett elfogadnia: a →bécsi béke cikkeinek megerősítését és a rendek különböző panaszai orvoslásának megígérését az ún. „koronázás előtti” törv-cikkekben. - II. Mátyásnak nem volt fia, s miután gyermektelen fivérei és III. Fülöp sp. kir. lemondtak m. trónigényükről, unokaöccsét, I. Ferdinánd legfiatalabb fiának a fiát, a stájer ágból való II. Ferdinándot tette meg az örökös tart-okban utódjává. Különösen Pázmány Péter emelt szót a vm-gyűléseken és 1618: az ogy-en Ferdinánd mellett. - Az alsó tábla a szabad választás jogának megerősítését kívánta a választás előtt kiállítandó diplomában. - II. Ferdinándnak (ur. 1619-37) 17 föltételből álló hitlevelet kellett kiállítani, melyet trónralépte után 1622: törv-be iktattak. Ez az orsz. törv-einek, főleg a bécsi béke és az 1608-i törv-ek megtartását, a vallásszabadságot, a nádorválasztást, a rendi sérelmek orvoslását, idegen katonaság mellőzését és az orsz. ter. integritását biztosította. Ennek értelmében megígérte továbbá a cseh és az osztr. tart-okkal fennálló határperek elintézését, Szarvkő, Kabold, Kőszeg, Fraknó és Kismarton várainak, melyeket még Albert özvegye, Erzsébet zálogosított el III. Frigyesnek, a visszacsatolását. - II. Ferdinánd fiát, III. Ferdinándot (ur. 1637-57) 1625: még atyja életében, hasonlóképp 1647: III. Ferdinánd fiát, IV. Ferdinándot (†1654), miután ez utóbbi trónra sem lépett, mivel atyja életében meghalt, I. Lipótot (ur. 1657-1705) még atyjuk uralkodása idejében szabadon megválasztották és megkoronázták. Mindnyájan ugyanazt a hitlevelet állították ki, mellyel II. Ferdinánd idejében iparkodtak a rendek jogaikat biztosítani. - E választások csak forma szerint voltak azok, lényegében az öröklésnek az elsőszülöttségi rend szerint megállapított menete érvényesült, melyet a Habsburgok családi törv-e, ill. II. Ferdinánd 1621-i végrendelete határozott meg, aki meg akarván akadályozni a Habsburgok orsz-ainak a családtagok közt korábban végbement fölosztását, családfői hatalmával elrendelte, hogy összes orsz-ai és Mo. →hitbizomány módjára, tehát egységesen és osztatlanul öröklődjenek az elsőszülöttség rendje szerint. - Erről a forma szerinti választójogról az 1687:2. tc-ben mondott le az ogy., hálából a dinasztiának az orsz. fölszabadítása körüli érdemeiért. Elismerték a férfiág részére az öröklés jogát az elsőszülöttségi rend szerint, és ezt a Habsburgok osztrák ágának kihalása után a sp. ágra is kiterjesztették. Ezzel érvényesült Mo-on is az a családi öröklési szerződés, melyet V. Károly és öccse, I. Ferdinánd 1522: kötöttek egymással, s mely szerint egyikük férfiágának a kihalása után az életben maradó férfi örökli annak orsz-ait. - II. Károly sp. kir. (ur. 1665-1700) halálával a sp. birod. óriási gyarmataival az osztrák ágra szállt volna, de I. Lipót (ur. 1657-1705) és elsőszülött fia, József 1703: lemondott a sp. trónra vonatkozó jogáról a fiatalabb fiú, Károly javára, s kölcsönös öröklési szerződést (pactum mutuae successionis) kötöttek: mindig az elsőszülött joga érvényesül; mind Spo-ban, mind a többi orsz-okban a férfiutódok megelőzik a nőket, az egyik ág ffi utódainak kihalása esetén a másik ág fiúutódai öröklik az összes orsz-okat. A fiúág kihalása esetében az utoljára uralkodó ág női következnek a trónon. Ebben a szerződésben volt először szó a nők öröklési jogáról. Miután (I.) József (ur. 1705-11) 1711: fiutódok nélkül meghalt, (III.) Károly (ur. 1711-40) lett a Habsburgok összes orsz-ainak örököse, és a családi szerződés elvesztette jelentőségét. - Horvát- és Szlavóno. rendi gyűlése már 1712: kijelentette, hogy kész a női ág öröklését elismerni, mindig azt, aki a belső osztrák tart-okon is uralkodik. A m. főurakkal a tanácskozás eredménytelen maradt. Károly, aki orsz-ainak utódaira való egységes átszállását biztosítani akarta, 1713. IV. 19: az összehívott titkos tanácsosoknak és méltóságoknak kihirdette az 1703. évi szerződést és hogy e szerint összes orsz-ait mindig az elsőszülött fiúk osztatlanul öröklik, a fiúág kihalása esetén az ő leányai, ezek utódainak kihalása esetében I. József leányai, majd az ő nővérei és azután az összes többi ágak örököljenek az elsőszülöttségi rend szerint. - Miután 1716: született egyetlen fia még ugyanabban az évben meghalt, Károly iparkodott 2 leányának, Mária Teréziának és Mária Annának öröklési jogait törv-ekkel biztosítani. Az osztr. és a cseh tart-ok rendjei 1720: és 1721: az 1713-i rendelkezést mint megváltozhatatlan törv-t (sanctio pragmatica, lex perpetuo valitura) elfogadták és kihirdették. Mo. és Erdély rendjei is összehívattak 1722: e célból. Az erdélyiek hamarosan, a mo-iak hosszabb tárgyalás után hozták meg a nálunk is →Pragmatica Sanctiónak nevezett 1723:1-2. tc-et. E szerint a m. kirságban és melléktart-aiban ugyanolyan öröklési rend lépett érvénybe, mint az osztrák örökös orsz-okban: a ffiág kihalása esetén a nőág is örölköl, elsősorban Károly leányai, ezek utódainak kihalása esetén József, ill. ezek ágainak kihalása esetén Lipót leányai és leszármazottaik az elsőszülöttségi rend szerint a fiúág elsőbbségének biztosítása mellett, még az a törv-es születésű, r.k. főherceg, ill. főhercegnő, aki az örökös tart-okat is oszthatatlanul és elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen (indivisibiliter ac inseparabiliter, invicem et insimul) és Mo-gal együtt... birtokolja...” Amennyiben a 3 ág kihalna, a nemzetet a szabad kir-választás joga illeti meg. Hogy kit kell főhg-nek, ill. főhgnőnek tekinteni, azt a családi törv-ek határozták meg, melyeket csak 1839: foglaltak írásba. A Pragmatica Sanctióban megállapított öröklés a Habsburg-családnak az I. vh. utáni trónvesztéséig érvényesült. →örökös királyok hitlevele 88

Ferdinándy 1902. - Balogh 1904. - Kmetty 1905. - Eckhart 1946:76, 227.