kiegyensúlyozottság: tág értelemben ellentétes hatások →egyensúlya; a filozófiában a sokféleséget egységbe rendező →harmónia eredménye; a lelki életben egyensúly a hangulatot, érzelmeket befolyásoló olyan ellentétpárok között, mint a →vágy - →beteljedés; →félelem - →remény; →öröm - →bánat; fáradság - siker; →önbecsülés - →alázat; →tervezés - →istenrehagyatkozás; →önismeret - →istenismeret stb. - A ~ az →értelem uralma a test ösztönös megnyilvánulásai fölött. Az eredeti →épség állapotában az ember természetes állapota volt (→ember állapotai), elvesztése az →áteredő bűn egyik következménye. A ~ nevelés és önnevelés eredménye, az →erények és jótettek támogatják (→erősség, →önuralom), a →víciumok és a bűnök gyengítik és megszüntetik. Megszerzésében nagy szerepe van a példának, a kiegyensúlyozott ember nyugalmának. - Az ikgr-ban a ~ színe a →zöld. **