Magyar Katolikus Lexikon > K > kiűzetés a Paradicsomból


kiűzetés a Paradicsomból: A Ter 3,22-24 elbeszélése szerint a →bűnbeesés után „így szólt az Úristen: Lám az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen! Ezért az Úristen kiűzte Ádámot és Évát Éden →kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. „Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.” - A képszerű elbeszélés nem egyszerű száműzetés, hanem a bajok nélküli természet és a termfölötti ajándékok összességének (→ősállapot) elveszítését mutatja be. Az →élet fájához vezető út elzárása az →örök élet termfölötti boldogságának elveszítése abban a formában, ahogy az ártatlan ember elnyerhette volna. A ~ után az emberi sors nehézségeinek (→fájdalom, kudarcok, →szenvedés, →halál) büntetés természete is van. - A →megváltás újra megnyitotta a lehetőséget az ember számára, hogy odataláljon a életet adó →kereszthez, s általa hazataláljon Isten országába. - Ikgr. →Ádám, →Ádám és Éva **