🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kerámiagráf
következő 🡲

kerámiagráf: sík felületű, sajátos technikával díszített →kerámia. - A művész samottos agyagból a tervnek megfelelő nagyságú, 30-40 mm vastagságú sima alapot készít. Erre vékony, hosszúszárú rajzeszközzel felrajzolja az ábrát, majd a még puha anyagba egy V alakú fémlappal a rajz vonalait bemélyíti. Bőrkemény állapotban felvágja, az egyes (30x40, 40x60 cm-es) darabok hátoldalában a felerősítéshez mélyedéseket alakít ki. Kiszáradás után 960 C°-on kiégeti. A kiégetett lapok bemélyített vonalrajzát temperával színezi, végül színtelen lakkal áthúzza. Az egyes darabok felerősítése a falra csempe-, ill. kőműves technológiával történik. Ká.A.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.