keresztes hadjárat: egyházi hatóság által indított vagy szentesített katonai vállalkozás, a →keresztes háborúk egyes hadjáratai. -

A) 1. ~, 1096-1099. Nyugat ker-eit II. Orbán p. először 1095 nagyböjtjén, a piacenzai zsinaton szólította föl a Szentföld védelmére. Szava a vártnál nagyobb visszhangra talált. Uez év őszén Clermont-ban a p-nak és követének, Adhemár puyi pp-nek lelkesítő beszédére a ker. vitézek tömegesen tűzték ruhájukra a Sztföldet védők kereszt jelét, mert Isten akaratát látták ebben: Deus lo volt! ('Isten akarja ezt!'). Adhemár pp-öt, az ügyes és bölcs vezért lelki célok vezették, s ha mindvégig ő vezette volna a vállalkozást, a ~ok eredeti célkitűzése, szelleme jobban megőrződött volna. - A pápai bulla megjelenése után, mely minden résztvevőnek →teljes búcsút, az otthonmaradt családtagoknak háborútól való mentességet hirdetett (→treuga Dei), teljes erővel indult a toborzás. Fro-ban alig volt család, melynek tagjai közül valaki föl ne tűzte volna a keresztet. Angliából is többen csatlakoztak a mozgalomhoz. Itáliából Boemund tarantói fejed. s nagybátyja, Tankréd vettek részt, míg a pápasággal harcban álló ném-ek közül ekkor csak →Bouillon Gottfried lotaringiai hg. s fivérei csatlakoztak. - Az elindulásban föl lehetett fedezni a tiszta szándékot, a Sztföld visszafoglalásáért való lelkesedést. De az óriási hadban, mivel közös vezére nem volt, hamarosan rendbontások jelentkeztek. Ez indíthatta arra az egyes vezéreket, hogy a p. által kitűzött időpont (1096. VIII. 15.) előtt, már tavasszal útra keljenek. - A több csoportban haladó, rendezetlen hadban sok keresztes a családját is magával vitte, a menet valóságos népvándorláshoz hasonlított. Az útba eső vidékeken harácsolásból tartották fönn magukat. - Hasonló összetételű volt az a sereg is, amellyel Amiens-i Péter indult útnak, s egyik vezére Sansavoir (Habenichts) Walter volt. Konstantinápolyba már az éhségtől, s főleg a bolgárok támadásaitól erősen megfogyatkozva érkeztek, majd a lombardokkal együtt Kis-Ázsiában Niceánál döntő vereséget szenvedtek. Kevesen menekültek vissza Péterrel Bizáncba, többen hazáig meg sem álltak. - A nagyobb fegyelemben vonuló lotaringiaiak 1096 karácsonyán, ill. a köv. tavaszon érkeztek Konstantinápolyba. Alexiosz cs. hűbéresküt követelt tőlük az elfoglalandó ter-ekre vonatkozólag, ami ellen Bouillon Gottfried és Toulouse-i Rajmund fegyveresen tiltakoztak. IV: átkeltek a Boszporuszon, és Nicea elfoglalása után megverték Kilids Arszlán 150 ezer fős török seregét. Nagy nélkülözések közt haladtak tovább a szultán által elpusztított piszidiai Antiochián, Ikóniumon át Erkléig. →Balduin vezér itt elvált a főseregtől, s Edesszába ment, ahol Thorosz fejed. halála után 1098: frank grófságot alapított (1146-ig állt fenn). A többiek Kappadókián átvonulva, 1097 végén a szíriai Antiochiát vették ostrom alá. Noha a keresztesek az éhségtől és ragálytól sokat szenvedtek, visszaverték Aleppónál a város fölmentésére siető török hadat, s hosszas ostrom után 1098 derekán elfoglalták Antiochiát.

De 3 nap múlva megérkezett a mosszuli szultán óriási serege. A csüggedéstől az mentette meg a kereszteseket, hogy a Szt Péter-tp-ban Boemund fölfedezte a →szent lándzsát. Ez új erőt adott, és teljesen szétverték a mosszuliakat. - 3 hét után Jeruzsálem alá érkeztek, mely közben a szeldzsukoktól ismét az egyiptomiak birtokába került, s jól meg volt erősítve. A keresztesek egy része ostromgépeket állított föl, a többiek imádságos körmenetekben járták körül a várost, mint hajdan a zsidók Jerikót. 1099. VII. 15: a ker-eké lett Jeruzsálem, s Bouillon Gottfried megalapította a jeruzsálemi királyságot (→latin királyság). Ascalonnál még megverték az egyiptomi szultán seregét, majd a sereg legnagyobb része hazatért. - Sikereikhez a szeldzsuk birod. belső válsága is hozzájárult. Az 1. ~ eredményeként Kis-Ázsia egyharmada a K-római Birod-é lett, Szíria Ny-i része és Jeruzsálem ker. fejedelemséggé alakult. A jeruzsálemi kirságot, az antiochiai fejedelemséget, az edesszai és tripoliszi grófságot Ny-eu. feudális mintára szervezték meg, ami azonban eleve kétségessé tette az intézmények tartósságát. Bouillon Gottfried alázatosságból még csak a Szt Sír őre címet viselte, bár ő az első jeruzsálemi kir. - II. Orbán p. nem érte meg Jeruzsálem elfoglalásának hírét. Utóda, II. Paszkál (ur. 1099-1118) újabb ~tal próbálta az első eredményeit biztosítani. Pisa, Genova és Velence flottákat indítottak, s Anzelm milánói érs., Vilmos aquitániai, István burgundi, Welf bajor hg., Ida osztrák őrgrófnő vezetésével több százezren nagy lelkesedéssel indultak K-re. 1101 tavaszán értek Kis-Ázsiába, hogy az 1100: a szebasztei emír fogságába került Boemundot kiszabadítsák. Később az iszlám székhelyének, Bagdadnak elfoglalására indultak, de seregüket a törökök szétverték, s csak csekély töredék tudott Antiochiába menekülni. Az örmények kiváltották Boemundot, aki 1107: nagy sereget hozott Eu-ból, uekkor 10 ezer norvég vitéz Sigurd kir. vezetésével tengeren érkezett a Szentföldre, ahol Szidon ostrománál segítették a kereszteseket.

2. ~, 1147-1149. Amikor 1144. XII. 25: a törökök visszafoglalták Edesszát, III. Jenő (ur. 1145-53) p. és VII. Lajos fr. kir. (ur. 1137-80) Clairvaux-i (Szt) Bernátot kérték föl az újabb ~ megszervezésére. Bernát a vézelay-i gyűlésen példátlan lelkesedést ébresztett. 1146 karácsonyán III. Konrád ném-róm. cs. (ur. 1138-52) a speyeri birod. gyűlésen engedett Bernát meggyőző szavainak és Frigyes sváb hg-gel (1152-90: Barbarossa Frigyes cs.) együtt föltűzte a keresztet. A ném-ek 70 ezer páncélos lovasán s több százezer gyalogosán kívül a holl-ok, ang-ok, dél-franciák hatalmas serege is útnak indult. Ez utóbbiak tengeri úton mentek Szíriába, s a port-oknak is segítettek Lisszabon ostrománál. - Konrád cs. 1147. V: indult Regensburgból. Sógora, Manuel bizánci cs. nem volt barátságosabb a keresztesekhez, mint nagyatyja, így Drinápolynál komoly összetűzésre került sor közte és a Ny-iak között. Az okok között egyes keresztes vitézek túlkapásai is szerepeltek. Mivel Konrád nem várta be a fr-kat, sőt seregét is kettéosztva vitte küzdelembe, a fősereget a szeldzsukok Dorylaeumnál megfutamították; a Niceába menekültek nagy részét, 30 ezer embert éhség és járvány pusztította el. A kisebb csapat Laodiceánál, majd Pamphiliában döntő vereséget szenvedett, s csak töredékei jutottak el Szíriába. Köztük volt az események hű krónikása, a cs. féltestvére, Ottó freisingi pp. - Konrád Efezusból betegen tért vissza Konstantinápolyba, miközben a fr-kat a Kadmus-hegységnél is súlyos veszteségek érték. Attaliánál többségük hajóra szállt a cs-ral együtt. 1148 nyarán mindössze 50 ezren jutottak el Jeruzsálembe. Ekkor III. Balduin kir. serege a közben megérkezett ang., holl. és dél-fr. keresztesekkel egyesülten Damaszkusz ostromához fogott. Zenki szultán fiainak közeledtére azonban a →pullánok csellel kierőszakolták a visszavonulást, s Askalon ostromát is meghiúsították. A sikertelenségek sorozatán elkeseredett Konrád már IX. elején, a fr-k 1149 húsvétján elhagyták a Sztföldet. Szt Bernát szerint a hadi sikereket méltatlan, bűnös életük akadályozta meg.

3. ~, 1189-92. Közvetlen kiváltó oka Jeruzsálem eleste volt, ami szinte sokkolta Eu-t. Emellett a nagy hadvezér-szultánok (É-on Nureddin, D-en Szaladin egyiptomi szultán) összeroppantással fenyegették az egész K-i kerséget. Amalrich jeruzsálemi kir. már 1169: segítségért fordult a p-hoz. 1179: a III. →lateráni zsinat, majd 1184: a veronai zsin. foglalkozott az üggyel, s III. Lucius p. (ur. 1181-85) követeket küldött Eu. fejedelmeihez. Mialatt azonban a Ny-iak tárgyalgattak, Szaladin a →hattini csatában tönkreverte a jeruzsálemi kir. seregét, a Szt Kereszt-ereklyét zsákmányul ejtette, s 1187. X. 3: Jeruzsálemet is elfoglalta. Ez fölrázta az egymással marakodó Ny-i ker-eket. A fr-k és ang-ok békét kötöttek, II. Fülöp Ágost (ur. 1180-1223) és Oroszlánszívű Richárd (ur. 1189-99) körül csakhamar nagyszámú keresztes had gyűlt össze. Vilmos szicíliai kir. és az itáliai kikötővárosok hajóikat ajánlották föl, mindenütt zsin-okat tartottak, melyek nagy anyagi támogatást ígértek. A ném-ek már a strassburgi birod. gyűlésen, 1187: megmozdultak, 1188: a mainzi gyűlésen az agg cs., I. (Barbarossa) Frigyes (ur. 1155-90) kijelentésére, hogy személyesen vesz részt a ~ban, nagy tömegek álltak a kereszt zászlaja alá. Alapos fölkészülés és az útba eső országokkal való tárgyalások után 1189. V: indult el I. Frigyes Regensburgból 100 ezer főnyi seregével. Elfoglalták Ikóniumot, és Szaladin vejét békére kényszerítették. Az iszauriai Szeleukia közelében azonban 1190. VI. 10: agyvérzés következtében meghalt Frigyes, s fiát (1215-59: II. Frigyes) csak kevesen követték. - A Messinában telelő ang-ok és fr-k között ismét viszály támadt, s különválva folytatták útjnkat. Az ang-ok 1191: Ciprus ostromával vesztegették az időt, így a ~ közvetlen célja, Akkó elfoglalása halasztást szenvedett. Végül az egyesült hadak megtámadták Akkó várát, mely 2 é. ostrom után megadta magát. A zsákmány elosztása miatt kitört torzsalkodás azonban megfosztotta e ~ot is a további jelentős sikerektől. Jeruzsálem Szaladin szultán birtokában maradt, az 1192: kötött megegyezésben mindössze a szt helyek szabad látogatásának jogát sikerült biztosítani. - A Szaladin halálát (1193) követő belső zavarokat fölhasználva, III. Celesztin p. (ur. 1191-98) és VI. Henrik cs. buzgólkodására 1197: kb. 60 ezer főnyi had indult K-re. Szidonnál leverték a törököket, elfoglalták Bejrútot, s visszaállították az összeköttetést a jeruzsálemi kirság és az →antiochiai fejedelemség közt. Henrik cs. halálának hírére azonban ellentétek támadtak a keresztesek között, s 1198 elején hazatértek. II. Amalrich jeruzsálemi kir. kénytelen volt 6 é. fegyverszünetet kötni a törökkel.

4. ~, 1202-1204. Megszervezése III. Ince p. műve (ur. 1198-1216). Kereszthirdetői egész Eu-t bejárták, zsin-ok sora szavazta meg az egyh. jövedelmek tizedét a szt célra. A fölhívás ismét a fr-knál talált legnagyobb visszhangra. A p. tervei szerint a keresztes seregnek Szicíliában kellett volna behajózni, a katonai vezetők viszont Velencével egyeztek meg. Velence viteldíj fejében (az akkor szintén keresztes magyar kirsághoz tartozó) Zára városát követelte. 1202 őszén a keresztesek kénytelenek voltak a doge követelését teljesíteni, s Zárát megszállni. Ezzel az egész had kiközösítést vont magára, amit Ince p. csak úgy volt hajlandó föloldani, ha nyomban a Szentföldre indulnak. - Mivel Velence a bizánci birod. ellensége volt, III. Alexiosz cs. (ur. 1195-1203) a p-tól biztosítékot kért, hogy a keresztesek bizánci ter-et nem támadnak meg. A p. ezt jóhiszeműen megígérte, de már nem volt kezében a kezdeményezés, s 1203: a keresztes flotta Velence biztatására Konstantinápoly ellen fordult. A p. hiába tiltakozott, Konstantinápolyt a keresztesek VII. 17: bevették. Alexiosz Angelosz jutott a trónra, akit 8 hónappal később meggyilkoltak. A belső zűrzavart fölhasználva a keresztesek mint rendfenntartó erők kíméletlenül kifosztották a várost. Flandriai →Balduint cs-nak kiáltották ki, és megalapították a →latin császárságot (1204-61). Trákia, Görögo. és a szigetek fölött a katonai arisztokrácia és a velenceiek osztoztak. A K-i és a Ny-i egyh. közötti szakadás ezzel vált teljessé, a széles néprétegek tudatába ekkor jutott el, hogy a kerség már nem alkot osztatlan egységet. A hadjáratot a szemtanú Villehardouin Gottfried írta le. -

A gyermek-~ 1212: egyh. tiltakozás ellenére született meg. Egyes körökben elterjedt a gondolat, hogy mivel az eddigi hadjáratok a résztvevők bűnei miatt nem értek célt, ártatlan gyermekekre kell bízni, hogy Isten kegyelmével visszafoglalják a Sztföldet. 1212: egy István nevű vendome-i pásztorfiú a Megváltótól kapott levélre s csodákra hivatkozva ~ot kezdett hirdetni. A papság és a párizsi egyetem tiltakozása ellenére kb. 30 ezer fiút, akik közé felnőttek, sőt leányok s asszonyok is keveredtek, Marseille-be vezetett. Szállításukat 2 kereskedő vállalta, de a hajók egy része már Szardínia közelében elsülyedt, a többiek egyiptomi rabszolgakereskedők kezébe kerültek (a 2 kereskedőt később II. Frigyes állítólag kivégeztette). A fr-kkal egyidőben a 10 é. kölni Miklós is toborzott kb. 20 ezer különböző korú fiút és leányt. Ezek nagy része az Alpokig sem ért el, mások lombardiai rablók martaléka lettek, s mikor néhányan Brindisibe értek, a pp. összeszedte és visszaküldte őket a szüleikhez.

5. ~, 1217-21. Az újabb sereg toborzása érdekében III. Ince p. minden hagyományos eszközt igénybe vett, II. Frigyes cs. késedelmeskedése miatt e ~ mégis kicsinyre zsugorodott. Az indulás időpontját 1217. VI. 1-re tűzték ki. II. András kir-unk (ur. 1205-35), VII. Lipót osztrák (1198-1230) és Lajos bajor hg. serege, kb. 15 ezer fő Spalatóból Ciprusra, majd Akkóba érkezett. A torzsalkodásokba beleunt András kir. azonban 1218 elején elhagyta őket; ekkor a maradék sereg a holl. és fríz keresztesekkel együtt a kölni Olivér tanácsára Egyiptomot támadta meg. Damiette várának hosszú ostroma közben az osztr. hg. s mások is hazatértek, de a sereg zöme helyén maradt. Nagy hiba volt, hogy elutasították Alkamil szultán békeajánlatát, aki hajlandó volt az elrabolt Szt Keresztet visszaadni, s a jeruzsálemi kirságot kiüríteni. 1219 végén elfoglalták ugyan a várost, de a pápai követ által javasolt további támadások a Nílus áradása miatt kudarcba fúltak. 1221: kénytelenek voltak békét kérni, s a szabad elvonulásért Damiette-et visszaadni.

6. ~, 1228-29. III. Honorius (ur. 1216-27), majd IX. Gergely p. (ur. 1227-41) szervezte. Angliában, Fro-ban és a ném-ek között gyűjtötték a kereszteseket és az adományokat, s 1227-re oly nagy tömeg gyűlt össze Brindisi (Itália) környékén, hogy nem volt elég hajó a szállításukra. A seregben járvány tört ki, s a több ezer áldozat között ott volt Árpádházi Szt Erzsébet férje, Türingiai Lajos őrgr. is. II. Frigyes ném. cs. és Szicília kir-a (aki 1223: Ferentinóban eljegyezte Briennei János jeruzsálemi kir. leányát, s így örökösödési jogot nyert a Szentföldre) mégis hajóra szállt, de megbetegedése miatt 3 nap múlva Otrantóban partra kellett szállnia. Ekkor IX. Gergely p., aki Frigyes késlekedései miatt betegségét csak ürügynek tekintette a ~ elodázására, kimondta rá a kiközösítést (a cs. már az előző ~ban Damiette fölmentését is elmulasztotta). 1228 derekán végre Frigyes mégis elindult, de kis serege miatt a harc helyett jobbnak látta az alkudozást. Az Alkamil szultánnal 10 évre kötött megegyezés szerint Jeruzsálem, Betlehem és Názáret a ker-eké lett az Akkóból odavezető úttal együtt, s szabadon bocsátották a ker. foglyokat.

A hadjáratok vége. A béke lejártával 1239: tekintélyes fr. sereg indult K-re Theobald navarrai kir., Hugó burgundi hg. s Péter bretagne-i gr. vez-ével. Damaszkusszal szövetkezve voltak sikereik, de az egyiptomiak végül is megverték őket, s erre hazatértek. Ezután Richárd cornwallisi gr. ang. sereggel érkezett a Szentföldre, 1241: békét kötött az egyiptomiakkal, amit megszegett, s a harc újból kitört. 1244: elesett Jeruzsálem, s Gáza mellett a keresztesek döntő vereséget szenvedtek. - A szt város újabb elvesztésének hírére 1245: az I. egyetemes →lyoni zsinat fölújította az 1215-i határozatokat. IX. (Szt) Lajos fr. kir. (ur. 1226-70) betegsége ellenére is azonnal fölvette a keresztet, népe azonban már sokat veszített lelkesedéséből, ezért inkább csak saját katonasága követte. Az ang. kir. tilalma ellenére kevés számú ang. is csatlakozott, ném-ek nem vettek részt e ~ban. 1248 nyarán indult a sereg, s Cipruson áttelelvén Egyiptomban kötött ki. Az ellenség által kiürített Damiette-et elfoglalták, de Kairót ismét sikertelenül ostromolták, majd éhség és járvány miatt vissza kellett vonulniok. A kir. saját váltságdíjául 1 mill. aranyat ajánlott föl, de a szultán 800 ezerrel is beérte. A seregének javarészétől elhagyott Lajos ezután bejárta Palesztinát, s jótékonykodással, foglyok kiváltásával, városok megerősítésével igyekezett a K-i ker-ek helyzetén könnyíteni. Mivel a hazájához intézett fölhívásának csak egy botrányos próbálkozása lett az eredménye, 1254: anyjának, (Szt) Blankának halálhírére Lajos Akkóban hajóra szállt, és családjával együtt hazatért. - Miután azonban I. Jakab aragóniai kir. vállalkozása 1269: egy tengeri viharban csírájában összeomlott, ismét csak a fr. szt kir-nak kellett kezébe vennie a ~ ügyét. IV. Kelemen p. (ur. 1265-68) beleegyezésével 1267: Lajos Párizsba gyűjtötte a nemességet, s az Üdvözítő töviskoszorújával kezében buzdította őket ~ra (a töviskoszorút II. Balduin konstantinápolyi latin cs-tól vette meg a szt lándzsával együtt, s e drága ereklyéket a párizsi St. Chapelle-ben őriztette). Fivére, Károly nápolyi kir., s III. Henrik ang. kir. (ur. 1216-72) 2 fia is csatlakozott. A keresztesek Aigues-Mortes-ben gyülekeztek, 1270. V: Tuniszba hajóztak. Ezt az utolsó nagyobbszabású ~ot a haszonleső nápolyi kir. késése fosztotta meg a sikertől: a várakozás közben járvány tört ki, mely az egyik királyfit, a pápai követet és Lajost is elvitte. III. Henrik fia és utóda, (I.) Edvard (ur. 1272-1307) volt Lajos mellett, amikor 1270: Tuniszban meghalt. -

Próbálkozások történtek még ezek után is a Szentföld fölszabadítására, de ~ többé nem jött létre. X. Gergely p. (ur. 1271-76), akit a Szentföldön tartózkodása közben ért megválasztatásának híre, hajóhadat szervezett, s 1274: a II. lyoni zsin. egyik fő feladatának tekintette a ~ szervezését. IV. Miklós p. (ur. 1288-92) is próbálkozott a sztföldi végvárak pusztulásának megállításával, de egymaga tehetetlen volt. Így Laodicea után 1289: Tripolisz, majd 1291: az utolsó kikötő, Akkó is a töröké lett. - 1311: a →vienne-i zsinat egyik fő tárgya a ~ volt. II. Edvard ang. kir. (ur. 1307-27) látogatása alkalmával Szép Fülöp fr. kir. (ur. 1285-1314) föl is vette a keresztet, de csak azért, hogy behajthassa a ~ céljára átengedett 6 évi egyh. tizedeket. A 14. sz. közepén VI. Kelemen (ur. 1342-52), VI. Ince (ur. 1352-62) és V. Orbán (ur. 1362-70) felhívásai még ennyi eredményt sem értek el. A ker. uralkodók egymás ellen csatáztak, sőt még a →lovagrendek is vetélkedésre fecsérelték erejüket. Ezalatt a török egyre erősebb lett, s Konstantinápoly 1453-i elfoglalása után a ker. Eu. ellen indult. -

B) Magyarország részvétele a ~okban. Hazánkban kezdettől fogva nagy volt a figyelem a Szentföld iránt, ahol már I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) zarándokházat alapított (→Szent István zarándokház, Jeruzsálem). Az első ~ megindulása előtt az országon átvonuló fr., sp., ang. zarándokok 1095: fölkérték I. (Szt) László kir-t (ur. 1077-95), hogy vegye át vezetésüket. László hajlott is erre, de a cseh örökösödési háború, ill. a kir. halála meghiúsította a kezdeményezést. A nemsokára megjelenő keresztesek féktelensége és garázdálkodása, akiket végül Könyves Kálmán kir. (ur. 1095-1116) vert szét, nem teremtett jó alapot a szt ügy számára (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon). - III. Béla kir. (ur. 1172-96) volt az első, aki keresztes fogadalmat tett, melyet a →halicsi hadjáratok miatt nem teljesíthetett. A feladat 2. fiára, (II.) Andrásra (ur. 1205-35) szállt, aki az összegyűlt pénzt a bátyjával, Imre kir-lyal (ur. 1196-1204) való vetélkedésre pazarolta el, csak felesége, Gertrúd kirné meggyilkoltatása után szánta rá magát a lateráni zsin. rendeletének teljesítésére. Elterjedt, hogy őt akarták megválasztani konstantinápolyi latin cs-rá, s bár Courtenay Péter megválasztása után András lelkesedése lelohadt, már nem léphetett vissza. A szárazföldi út helyett a tengeri utat választotta, melyhez Velence hajóit kényszerült igénybe venni. Seregének szállításáért Velencének adta Zárát, és keresk. előnyöket is biztosított a városnak. A kir. a kormányzást János esztergomi érs-re bízta, s mivel a ~ céljára kapott nagy összeget már elköltötte, kölcsönöket vett föl. A sereg, melynek fölszerelését jórészt a m. egyh. jövedelmekből fedezték, 1217 nyarán indult. A hadjáratban az ország első világi főurain kívül a győri és az egri pp. is részt vett, a kir. közvetlen kísérői a johanniták (→Jeruzsálemi Szent János Lovagrend) voltak. - A m. keresztesek Ciprus érintésével 1217. X: szálltak partra Akkóban, ahol a haditanács úgy határozott, hogy megostromolják az al Adil szultán által a Tábor-hegyen emelt új várat. András még a vár megostromlása előtt, XI. 30: hadjáratra indult É felé.

A szultán csapatai kitértek a fölényben lévő m. had elől, így összecsapásra nem került sor. András serege jelentős zsákmánnyal tért vissza Akkóba. XI. 29-XII. 7: a sztföldi ker. erőkkel egyesült keresztes sereg sikertelenül ostromolta Tábor várát, és jelentős veszteségeket szenvedett. Az ostrom, melyben a betegségét Akkóban kezeltető m. kir. nem vett részt, mégsem volt egészen eredménytelen, mert hatására a szeldzsukok lebontották a Galilea fölött uralkodó várat. A m. sereg egy része még a Bekas völgye felé nyomult előre, de a hegylakók szétszórták és nagyrészt megsemmisítették a kb. 500 főnyi egységet. Ezután András (aki úgy gondolta, hogy teljesítette keresztes fogadalmát), a jeruzsálemi pátr. tiltakozásával, sőt az általa kihirdetett kiközösítéssel nem törődve, 1218. I: hazafelé indult. A Sztföldön vásárolt ereklyékkel megrakodva először a kis-ázsiai örmény kirságban harmadszülött fiát, Andrást eljegyezte a monofizita vallású II. Leó kir. egyetlen leányával, majd a nikaiai cs-ságban I. (Laszkarisz) Theodórosz cs. (1204-22) Mária nevű leányát nyerte meg elsőszülött fia, Béla jegyeséül. Bulgáriában a m. kir. II. (Aszen) Iván bolgár cárral (1217-41) jegyeztette el Mária nevű leányát. - András ~ában több m. főpap is részt vett: Tamás egri pp., aki csak 1219. IX: indult haza, Péter győri pp., aki a Sztföldön halt meg, talán Simon váradi pp., Uriás (Uros) szentmártoni (pannonhalmi) apát, Sándor erdélyi prép. és Csák Ugrin kancellár (1241: a muhi csatában elesett kalocsai érs.). E ~ után a m-ok tetemes pénzadományokkal járultak hozzá a ~okhoz. Kiemelkedő szerepe a török előnyomulása idején lett hazánknak mint a ker. eu. kultúra védőbástyájának. B.A.

Századok 1894:592. (Wilczek Ede: II. Endre kir. ~a); 1984: (James Ross Sweeney: Mo. és a ~ok a 12-13. sz-ban) - Vasshegyi Emilia: II. Endre ~a. Bp., 1916. - Áldásy Antal: A ~ok tört. Uo., 1924. - KL III:49. - Kirschbaum II:656. - James M. Powell: Anatomy of a crusade. 1213-1221. Philadelphia, 1986. - Török 1999. I:305.