kereplés, kerepülés, kelepelés, pörgetés: liturgikus jel a →csengetés és a →harang helyett →nagycsütörtök estéjétől →nagyszombat föltámadási szertartásáig. - Az ókorban a kis →csengettyűk fejedelmi és főpapi ruhák sajátos díszei voltak, csilingelésük figyelmeztetett (fanfárok és más fúvósok hangjához hasonlóan) a hatalom birtokosának érkezésére, jelenlétére. A csengők és harangok hangja a ker-ek számára az egyetlen Úr, Jézus Krisztus jelenlétét és dicsőségét hirdetik, ezért a megváltó szenvedés, kereszthalál és a sírban nyugvás idején a gyász és együttszenvedés kifejezéseként hallgatnak. Helyettük a tp-ban a ~ jelzi a lit. történéseit (pl. az Oltáriszentség elhelyezését áldozás előtt és után a tabernákulumban). Az utcákon régebben a gyermekek dolga volt a ~ harangozás idején. - A néphagyomány regulája szerint a harangok elnémulása után senkinek nem illett fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ez a Megváltó szenvedését növelné. E napokban a szert-okra való hívogatásnak, jeladásnak, de a gonoszűzésnek is ősi módja a ~, kerepülés, a palóc Istenmezején kerepityelés, Hangonyban, Szentsimonban korpitálás, Püspökszenterzsébeten pörgetés, az északi csángóknál román jövevényszóval tokálás, mely egyszerre szertartás és játék a gyereknép számára. Vágon (Sopron vm.) kereplő fiúk járták be a falut, hogy az elnémult harangok helyett az időt és a nagypénteki csonkamise kezdetét jelezzék. Nagyszombat délelőtt fáradságuk fejében tojást, pénzt szedtek. Szil községben nagycsütörtökön a gyerekeket a harangozó gyűjtötte össze a ~re; kereplőjükkel háromfelé futottak szét a faluban, a jobbmódú fiúk talicskát toltak végig az utcákon, melynek kereke fogas volt és egy rézdarab kattogott rajta. Szolgálatukért tojást kaptak, de még nem pirosat. Nagyszombaton a harang megszólalásakor viszont sípokkal szaladoztak. Az ajándékba kapott tojások fele a céhmesteré (harangozóé) lett, másik felén megosztoztak (ez vsz. összefügg a szentsírra vitt tojás hajdani, az 1930-as években még élő hagyományával). Zsidány horvát kereplő gyerekei tizenketten voltak, kis közösséget alkottak. Szolgálatukért nagyszombaton tojást kaptak. - A ~ Patosfa (Somogy vm.) faluban nagycsütörtök délben kezdődött, fiúgyerekek végezték. Mielőtt kerepeltek volna, mindig megkiáltották, milyen alkalomra történik: kerepüljünk déli (hajnali, esti) imádságra, vagy: kerepüljünk elsőt (másodikat, harmadikat) a létánnyára. Nagyszombaton hajnali imádságra való ~ után a falu minden házát sorrajárták: adjanak valamit a szegény kerepülők számára! A gazdasszony kérdésére, hogy mit adjon nekik, így válaszoltak: amit elszántak. Tojást kaptak ajándékba. -

Püspökszenterzsébet faluban (Baranya vm.) nagycsütörtök reggel az iskolásgyerekek kezükben a pörgető néven emlegetett kereplővel egymás között felosztották a falut, és csoportokra szakadva elindultak pörgetni. Nagypénteken pörgettek hajnali imádságra, majd misére elsőt, másodikat, harmadikat, ezután déli imádságra, végül létániára elsőt, másodikat, harmadikat. Nagyszombaton a hajnali imádságra való pörgetés után minden házba bementek és ezt mondták: pörgetünk, pörgetünk tojásokért. Szolgálataikért mindenütt kaptak is néhány tojást, melyen megosztoztak. - A bánáti német Kistószeg (Mastort) faluból származott →Schütz Antal prof. önéletrajzában írta: „egyik legmélyebb gyermekélményem a nagyheti ~ volt... minket nagyobb, azaz tíz-tizenkét éves fiúkat ilyenkor beszerveztek. Majd egész nap kora reggeltől késő estig a falu közepén lévő parkba tereltek. Itt időnként összecsődítettek. A kapitányunk kiadott egy jelszót: vecsernyére, vagy: zsolozsmára, vagy: passióra, mire valamennyien éktelen kelepelést vittünk véghez.” - Makón régebben a ref. öregtemplomban sem harangoztak nagypénteken: a kat-oknál szokásos ~ helyett a harangozás idején a tp. előtt elhelyezett emelvényen egy-egy ember zsoltárokat énekelt. **

Bálint KHP:210.