kegyuraság, kegyúri jog (lat. ius patronatus): bizonyos személyeknek vagy személyek csoportjainak az egyházi hatóság által adott →kiváltsága, mely főként valamely →egyházi hivatal viselője kijelölésében való részvételre vonatkozik, és templom karbantartásának, ill. felújításának kötelezettségével, valamint más terhekkel járhat. - A →magánegyházak rendszerét, mely a 12. sz-tól sokfelé lehetővé tette, hogy világi földesurak rendelkezzenek a ter-ükön lévő egyházak és a bennük szolgálatot teljesítő klerikusok fölött is, az →invesztitúra visszaszorításával felváltották egyes jogok, melyek a földesúrnak az általa alapítvány, ajándékozás v. más módon megalapozott „egyházzal” (templom, plébánia) kapcsolatban bizonyos anyagi előnyöket, ill. a bennük működő egyházi hivatalok betöltésében való részvételt biztosítottak. Ezen egyh. jogintézmények közül a legfontosabb a ~, melyhez általában hozzátartozott az érintett javadalmak (beneficia) s így az azok részét alkotó egyh. hivatalok (CIC 1917:1409.k.) betöltéséhez a személy kiválasztása és →bemutatása az illetékes egyh. hatóságnak, aki az alkalmas bemutatott személyt v. ezek egyikét köteles volt a hivatalba beiktatni (→beiktatás). - A 20. sz: az Egyh. a ~ból eredő bemutatási jogok felszámolására törekedett az →egyházi hivatal betöltésének szabadsága érdekében. A CIC 1917:1450.k. 1.§ szerint már nem lehetett érvényesen új ~okat alapítani, s az 1451.k. kívánatosnak tekintette a ~ról v. legalább a bemutatási jogról (ius praesentandi) való lemondást. Mo-on azonban, ahol a pléb-k több mint 60 %-ának kegyura volt, sztszéki engedéllyel még az I. vh. után is alakultak újabb ~ok. - A II. Vat. Zsin. (CD 28, 31) és a zsin. utáni törv-hozás további döntő lépéseket tett a ~ megszüntetésére, bár terhekkel is járó v. nemzetk. megállapodáson alapuló régi bemutatási jogok helyenként még létezhetnek. - Uakkor a szerz-eknek az egyhm. pasztorációban való fokozott részvétele ~ nélkül újabb bemutatási jogok keletkezését tette lehetővé ott, ahol a szerz. elöljáró az intézmény tagjait bemutathatja bizonyos hivatalokra az egyhm-ben (pl. szerz. intézményre tartósan rábízott pléb. esetében, vö. 520.k.; 682.k. 1.§). A hatályos egyetemes egyhjog a ~ot már nem tárgyalja. - Mo-on sem létezik már a ~. Megjegyzendő, hogy a ~ gyökeresen különbözik az ún. →főkegyúri jogtól, melyet a magyar királyok a kánonjoggal ellentétben tulajdonítottak maguknak a püspökségek és egyes nagyobb javadalmak betöltése terén, s melynek gyakorlását a Szentszék bizonyos időszakokban hallgatólag eltűrte. Ugyancsak eltér a ~ a protestáns közösségekben olykor felbukkanó, hasonló elnevezésű jogtól. E.P.

Kollányi Ferenc: A m. kegyúri jog hazánkban a kk-ban. Bp., 1906. - Juhász István: A kat. egyhközs-ek és a ~ intézménye. Uo., 1920. - Csizmadia Andor: A m. állam és az egyh-ak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp., 1966:344. - Landau, Peter: Ius Patronatus. Studien zur Entwicklung des Patronats. Köln-Wien, 1975. - MKA 1988:697. (Erdő Péter: A mo-i ~) - Erdő 1991:133. - Österreichisches Archiv für Kirchenrecht 44(1995-97):432. (Erdő Péter: Das oberste Patronatsrecht der Ungarischen Königen)